A táj, a természet a romantikus költészet egyik fő motívuma. A természet ábrázolása azonban ritkán csak önmagáért való, általában a lírai én hangulatának, érzelmeinek kifejezője, metaforája, képi párhuzama. Petőfi egyik újítása, hogy magát a természetet, a táj különböző elemeit választja témául, s nem a beszélő állapotának tükreként jeleníti meg. Elbeszélő műveiben (pl. János vitéz, Az apostol,prózai művek) is fontos szerepe van a tájnak, a természetnek, s népdalaiban, szerelmes verseiben (pl. Szeptember végén) és a Felhőkepigrammáiban maga is alkalmazza a romantikus konvenciót. A tájleíró költemények műfajai dalok, ódai, elégikus hangvételű versek, életképek (pl. A négyökrös szekér).

Petőfi természetimádata elemi erejű, tájverseiből árad a szeretet, az elevenség, az életöröm – egyfajta panteizmus is ez a rajongás. Kedves tája, szülőföldje az Alföld (Az Alföld, Szülőföldem, A puszta télen, A Tisza, Téli világ, A téli esték, A csárda romjai, Kutyakaparó, Kiskunság). Szemléletében a természet a harmónia és életbizalom jelképe, minden részletében képes meglátni valami értéket, s a téli táj vagy a rogyadozó csárda képe is inkább együttérző szánalmat ébreszt (beszélőben és befogadóban egyaránt), mint félelmet vagy szorongást. A félelmes képeket, elkeserítő állapotokat olykor a humor, a komikum is oldja (pl. A puszta télenéletképeiben vagy a Kutyakaparócímű versben), illetve a természet félelmetes erőiben is tud gyönyörködni.

Petőfi tájleírásaiban elsődleges a látvány, a látható világ reális megjelenítése mellett a pátosz és a jelképiség. A végtelen róna a szabadság jelképe is, a tél nemcsak halál-szimbólum, hanem a pusztulás, az emberi létre leselkedő veszélyek jelképe is. A műfaj- és stílusbéli sokféleség, realizmus, romantikus pátosz keveredése összekapcsolódik a tájversek formagazdagságával.

pátosz: „szenvedés” (gör.) szóból; emelkedett, ünnepélyes, szenvedélyes hangnem; leggyakrabban a költészetben találkozhatunk vele, az óda, himnusz, rapszódia jellegzetes hangneme

életkép: a hétköznapi élethelyzetet témául választó művészi megnyilvánulás; prózai vagy verses formája egyaránt lehetséges