Első jelentősebb szerelmes versei a Csapó Etelkához és a Mednyánszky Bertához írott versciklusok(Cipruslombok Etelke sírjára, Szerelem gyöngyei).

A Csapó Etelka halála után írt versekre még korai költészetének manírjai jellemzőek, jelentőségüket növeli a ciklusba szerkesztés és a modorosságokon is átsütő érzelem, az elvesztett kedves miatt érzett fájdalom. Kapcsolatuk nyilvánvalóan két fiatal ember éteri, tiszta első szerelme volt, s Petőfi ezt az éteri tisztaságot próbálja megjeleníteni. A Szerelem gyöngyeiversciklus sok műfajú darabjaira (népdal-versek, helyzetdalok, életképek) még szintén jellemző a klasszicizmus hatása, az erőteljes retorikusság, a képek kifejtettsége, allegorikus, illusztratív szerepe.

Szerelmi költészete későbbi feleségéhez, Szendrey Júliához írt verseiben éri el tetőpontját. Megismerkedésükkor (1846. szeptember 8.) Petőfi már túljutott élete legválságosabb szakaszán (Felhők-ciklus), szerelmi kapcsolatuk ideje egybeesik a költő egyre erőteljesebb közéleti szerepvállalásával (Pesti Füzetek lapkiadási kísérlete, Életképek),filozófiai, ideológiai, politikai és művészi programjának beérésével. Ekkor szerveződik és kezdi meg működését aTízek Társasága, s ekkor születnek a költő első politikai versei, programversei is (A nép, A XIX. század költői, A nép nevében).

A Júlia-szerelem igazi romantikus szerelem volt: a jómódú, művelt, művészetkedvelő, modern lány és a zseniális, híres, de szegény költő romantikus szerelme. Kapcsolatukban a nagy távolság és Júlia szüleinek tiltása számos félreértésre (és szenvedésre) is okot adott. Szerelmük történetének kettős olvasatát a költő versei és Júlia naplója teszi lehetővé.

A Júlia-versek alapvetően két csoportra oszthatók, a házasságuk előtt és után (1847. szeptember 8.) írtakra. A házasságuk előtt írt versek között néhány népdal-vers, helyzetdal is van (pl. Ereszkedik le a felhő..., Reszket a bokor..., Bírom végre Juliskámat...), de e versek műfajiságára is a sokféleség jellemző: elégikus hangvételű költemények, romantikus vallomások, monológok, lírai epigrammák (Kinn a kertben voltunk, Júliához, Költői ábránd volt, amit eddig érzék..., Álmodtam szépet, gyönyörűt..., Szeretsz tehát..., Nehéz, nehéz az én szívem..., Szabadság, szerelem...). Az erőteljesen romantikus szerelmi líra műfaji változatosságát a hangulatváltozások magyarázzák. Kapcsolatuk viharai, a költő sikerei és kudarcai labilissá tették Petőfi lelkiállapotát:

„Mint a felhők nyári égen,

Érzeményim jőnek-mennek.”

A szerelmes férfi érzelmi hullámzásai összekötődtek életének más területeivel is. Legszebben és legtömörebben ezt talán a híres epigramma-versben, a Szabadság, szerelem...-ben fogalmazta meg. A sajátos értékrend-paradoxon pontosan kifejezi Petőfi gondolkodását, világnézetét: a megtalált (?) egyéni boldogság alárendelődik az eszmének. E kettős vonzás fogalmazódik meg aKard és lánc című versben is.

A kettősség megmarad a házasságuk után írt szerelmes versekben is. A politika, a közélet s néhány hónap után a forradalom és szabadságharc jelentik életük valós (történelmi) hátterét. Petőfi talán az egyetlen olyan költő, aki házasságát valóban szerelme beteljesedéseként értelmezte, aki számára a házasság maga a boldogság. Korábbi szerelmes verseire (a Júliához írtakra is) a szerelmi költészet hagyományos világa volt jellemző (vágyak, képzetek, féltékenység, öröm stb.), de házasságuk után írt verseiben többször megszólal a „földi szerelem” tökéletes boldogságának hangja is (pl. Amióta én megházasodtam, Minek nevezzelek?, Elértem, amit ember érhet el...).

Barabás Miklós: Szendrey Júlia