A mű egy szentimentális fejlődéstörténet, élettörténet, mely végigköveti a főhős életét születésétől haláláig. A XX. fejezet lírai utóhangja a főszereplő halála utáni időkre vonatkozik. Szilveszter sorsa szenvedéstörténet, ez magyarázza a címadást. Krisztus követőinek sorsa ismétlődik meg a modern kor, a szabadság apostolának élettörténetében.

Mélyből indul ez a pálya, a véletlen szerencsés kezdet után Szilveszter a társadalom poklába, az alvilágba kerül, lopásra kényszerítik. Sorsában később is a szerencsés változások szerencsétlenségbe való zuhanása a meghatározó. Aztán rádöbben a tanulás fontosságára, már az úri fiúk mellett, majd az iskolában is. Kamaszosan büszke lázadása az adott szituációban érthető, későbbi jellemének is alapvonása (IX. fejezet).

A főszereplő a történet közepén találja meg az emberi élet egyetlen boldog helyszínét, a természetet (X. fejezet). A megtalált (egyéni) boldogság azonban nem lehet életének végső állomása. Érzi és tudja, másra rendeltetett, tanulnia kell, hogy megszerzett tudását később hasznosíthassa. Megtalálja célját, élete igazi értelmét (XI. fejezet, szőlőszem-parabola). Fogadalma szerint a lelkek szabadságáért kell küzdenie, egyéni boldogságánál fontosabb a közérdek. De tisztában van azzal is, hogy eszményeiért való küzdelmét is lentről kell kezdenie, a „népet kell megtanítani jogaira”: ezért vállalja a kecsegtető lehetőségek helyett a falusi jegyzőséget. Itteni kudarca, üldöztetése ébreszti rá küldetésének valódi nehézségeire.

Élete legnagyobb kudarca legnagyobb öröme is egyben. Megtalálja fő ellenségének lányában egyetlen igazi társát. Közös sorsuk csupa gond és nehézség, de egymás és gyermekeik iránti szeretetük vigasz a szenvedésben. Az igazi megpróbáltatások azonban még csak ezután következnek. Szilveszter könyvet ír a szabadságról, ami nem jelenhet meg; kisebbik gyermekük éhen hal, egyetlen értékét, jegygyűrűjét kell eladnia, hogy tisztességgel eltemethesse. Megjelentetett könyve miatt bebörtönzik, s hosszú rabságra ítélik, tíz évig raboskodik (XV–XVIII. fejezet). Szenvedés, fájdalom, megaláztatás, rabság – Szilveszter élete boldogságának kezdetétől (szerelem, házasság, család) folyamatosan lefelé halad, ugyanarra a mélypontra jut, mint ahonnan elindult („alvilág”).

Börtönéből szabadulva szerettei megkeresésére indul, ám álomlátomása (XVIII. fejezet) beigazolódik: felesége halott, nem tudja senki, merre van sírja, fia eltűnt. Végső kétségbeesésében sikertelen merényletet követ el a király ellen, s ezért halálra ítélik és kivégzik (XIX. fejezet).