A János vitéz előtt jelent meg Petőfi egyik legnagyobb botrányt kiváltó műve, A helység kalapácsa(1844). E csodálatos humorú komikus eposz (vígeposz) több, mint a műfaj hasonló alkotásai. Pontosabb a meghatározás, ha eposzparódiának, műfajparódiának nevezzük. Ez nem csak egy humoros, komikus történet, és nem csak a figurák nevetségesek: itt maga a műfaj válik nevetségessé. Petőfi műve szinte ellehetetleníti, hogy bárki a klasszikus műfajjal kísérletezzen, nevetségessé teszi az eposzi hagyományokat az evokációtól kezdve az enumeráción át az állandó jelzőkig egyaránt.

A kortársak közül sokan VörösmartyZalán futása című eposza ellen írt pamfletként értelmezték Petőfi művét. Ha van is ebben némi igazság, Petőfi célja inkább az volt, hogy a nagyepikai hagyományok korszerűtlenségére és arra az archaikus, provinciális nyelvezetre hívja föl a figyelmet, mely a kor irodalmának fő sajátossága volt. Az eposzparódia azt a radikális nyelvi fordulatot készíti elő, melyet a költő lírai versei képviselnek. A helység kalapácsa nyelvének, drasztikus szókimondásának funkciója a szóvirágos, patetikus, rokokós stílus parodizálása, így a mű egyben stílusparódia is.

vígeposz: komikus eposz; az eposzi kellékeket felvonultató, de ellentétes hatást kiváltó, komikus szituációt megjelenítő alkotás; a kisszerű tárgy, téma ábrázolásakor az eszközök parodisztikus szerepet is kaphatnak; jellemző példái a Homérosznak tulajdonított Békaegérharc, Pope: Fürtrablás, Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya

eposzparódia: az eposz műfaji jellegzetességeinek túlzó utánzásán alapuló műfaj; komikus hatás kiváltása a célja (Petőfi: A helység kalapácsa)

Mezősi Károly: Petőfi Dunavecsén, Bp., 1970 (In:Lukácsy Sándor-Varga János (szerk.):Petőfi és kora)

Kiss József: A komikus hősköltemény útja A helység kalapácsáig, 1978