Petőfi életműve a magyar irodalom meghatározó része. Nemcsak népiessége vagy forradalmisága miatt jelentős, hanem a kortársakra (pl. Tompa Mihály, Arany János, Madách Imre, Vajda János) és az utókorra való hatásában is. A Nyugat költői (Ady, Babits, Kosztolányi) vagy József Attila, később Nagy László, Kányádi Sándor és mások számára még akkor is példaadó Petőfi és költészete, ha művészetükre más értékrend, szemléletükre más esztétikai nézetek jellemzőek. E művészek közül sokan épp azért fogalmazzák meg a maguk Petőfi-portréját, mert szembesülnek a „hivatalos Petőfivel”, koruk torz, hamis ideologikus beállításaival.

A költő a magyar irodalom egyik vonulatának, a politikus váteszköltészetnek jelentős alakja, azoknak a művészeknek sorába tartozik, akik kényszerből vagy saját akaratukból költészetükkel is közéleti-politikai küzdelmet folytatnak (pl. Janus Pannonius, Balassi Bálint, Kölcsey Ferenc, Ady Endre, József Attila).

Petőfi életét és költészetét számos irodalmár, tudós dolgozta föl (pl. Illyés Gyula, Hatvany Lajos, Horváth János, Fekete Sándor). A XX. század második felének magyar irodalmában Esterházy Péter írása (Petőfi, a légtornász) árnyalja tovább az ezerarcú költő portréját.