Népdalok Az ember évezredek óta próbálja újabb és újabb módon kifejezni érzelmeit, gondolatait, álmait, vágyait. A népmesék világa megőrizte a népek gondolatvilágában élő hiedelmeket, félelmeket, a világról alkotott elképzeléseit. A népdal, az énekelt lírai vers az ember egyik legősibb művészi megnyilvánulása, melyben érzelmeit, hangulatát, lelkiségét kifejezheti. A népdal a műköltészetben és közköltészetben is meghatározó műfaj.

A magyar népdalkincs néhány zenetudósnak köszönhetően nem merült feledésbe. A XIX. század első gyűjtői után a XX. század két nagy zeneszerző-tudósa, Kodály Zoltán és Bartók Béla kezdték a tudományos célú népzenekutatást. Bejárták az egész országot, lejegyezték a népdalok szövegét, dallamát, majd gyűjtéseiket rendszerezték: típusokba sorolták témáik, dallamuk, formájuk szerint.

A magyar népdalok két alaptípusa – dallamvonaluk szerint – a régi stílusú és az új stílusú népdalok. A régi stílusú népdal dallamvezetése ereszkedő, míg az új stílusúra az úgynevezett kupolás szerkezet a jellemző. (Régi stílusú népdal pl. a Szivárvány havasán... kezdetű dal, új stílusú népdal pl. a Ha felmegyek a budai nagy hegyre...)

Bartók és Kodály nemcsak a magyar dalokat gyűjtötte össze, hanem a környező népek és az akkor még nagy számban magyar területeken élő nemzetiségek – románok, szerbek, szlovákok – dalait is. Nagy érdemük, hogy a gyűjtőmunka mellett fel is dolgozták a népdalokat, s így a magyarországi népzene az egész világon ismertté vált (ilyen művek pl. BartókNégy szlovák népdalvagy KodályGalántai táncokés Kállai kettőscímű szerzeményei). Kodály, később, saját zenepedagógiai programját (Kodály-módszer) is a magyar népzenére, népdalra építette, s számos munkája (pl. ötfokú zene, biciniumok) magyar népdalok dallamaiból áll.

Vikár Béla, Vavrinecz Béla, Kallós Zoltán szintén a népdalgyűjtés-kutatás nagy alakjai. Mind a mai napig sok ember kel útra, hogy a még élő népzenét megismerje, s megismertesse az emberekkel. Az 1970-es évektől induló táncházmozgalomnak köszönhetően a népi kultúrától már elszakadt modern ember is közvetlen, élő kapcsolatba kerülhet a magyar népzenével, néptánccal. (A táncház-mozgalom ismert személyiségei Sebő Ferenc, Halmos Béla, ifj. Csoóri Sándor, Sebestyén Márta).

A népdal nemcsak verses szöveg, hanem van dallama, ritmusa, zenéje is, sőt sok énekhez kapcsolódik népszokás és tánc. Az ének és a tánc motívumai, témái – a népmesékhez hasonlóan – ősi kultúránk emlékeit őrzik.

A ritmus és a rím a zeneiség alapjai, s ezek egyszerű formái jellemzik a magyar népdalt is. A magyar népdalok szövege a magyar nyelvre jellemző hangsúlyozáshoz igazodik, a szöveg sorainak tagolása, ütemezése a mondathangsúlyhoz kötődik, de – szemben a beszélt nyelv ritmusával – a dalszövegek ritmusa ismétlődő és az állandó szótagszám miatt is kötött.

A szövegek zeneiségének a rím is fontos eszköze. A népdalszövegek rímelésében általában páros rímű vagy bokorrímű, ritkábban keresztrímű, félrímű sorokkal is találkozunk. A sorok szótagszáma legtöbbször páros (6, 8, 12), zenei ütemezésük leggyakrabban 2/4 vagy 4/4.

Mivel a magyarság évszázadok óta él együtt más népekkel a Kárpát-medencében, az ország bizonyos vidékein olyan zenei, hangzásbeli eltérések, változások figyelhetők meg a magyar népdalokban, melyek az ott élő népek zenéjének hatását mutatják. Ilyen ritmusbeli, dallambeli változások jellemzik például Erdély tájegységeinek (Mezőség, Kalotaszeg és környéke, Gyimes) dalkultúráját. Hasonló hatások a népművészet más területein is (pl. tánc, népviselet) kölcsönösen érvényesülnek.

A népdalokattémáik szerint is csoportosíthatjuk. Az ember dalaiban mindig arról szólt, ami számára mint egyén számára a legfontosabb volt. Így a népdalok állandó témája a szerelem, az élet és a halál, a munka és – a történelmi viharok hatására – a háború, a katonáskodás. A tematikus csoportosítás műfaji csoportosítást is lehetővé tesz. A magyar népdalok legismertebb műfajcsoportjai a táncdalok, szerelmes dalok, keservesek, búcsúénekek.

Már az első kutatók fölfigyeltek a népdalokra igen jellemző természetiképekre, párhuzamokra. A természetben élő, dolgozó ember – mivel önmagát is a természet részének tekinti – érzéseit leghívebben a természet képeivel tudja kifejezni. Olyan ősi költői eszközöket találunk a magyar népdalokban, melyeket az egész európai kultúrában fellelhetünk. A népdalok képi világában (hasonlatok, metaforák) szerepelnek például az évszakok (tavasz, ősz), a napszakok képei (éjszaka, csillagok), a természet elemei (erdő, patak, folyóvíz), a növények (virágok, fák, bokrok) és állatok (legtöbbször valamilyen madár) képei. A magyar költészet képi világát – Balassi Bálinttól Nagy Lászlóig, Weöres Sándorig – jelentősen befolyásolta a népköltészet motívumvilága.

Külön kell említeni azokat a dalokat, melyek egy-egy nagyobb ünnephez,népszokáshoz kapcsolódnak. Ezekhez kötődve alakultak ki olyan nagyobb egységei a néphagyománynak, melyekben több népdal mellett prózai szövegek, versek, táncok is szerepelnek. A magyar nép ünnepei eredetileg természetünnepek voltak (télbúcsúztató, tavaszköszöntő, betakarítási ünnepek), melyek a kereszténység elterjedése után fokozatosan összekapcsolódtak a keresztény hagyományokkal (karácsony, húsvét, pünkösd), de motívumaikban s egyes szövegekben megőrződtek az ősi hagyományok.