Mondák A regék és mondák a mesékkel rokon epikus elbeszélések, történetek híres történelmi eseményekről, személyekről. A mondákat a meséktől elsősorban a valóságtartalmukkülönbözteti meg, illetve azok a sajátosságok, melyek e valóságtartalommal vannak összefüggésben. A mesék állandó szerencsés végkifejletével szemben a mondák gyakran tragikustörténetek, cselekményük olykor drámai. A mondák jellegzetességei is kötődnek egyes tájegységekhez, régiókhoz s nem utolsó sorban korokhoz.

A magyar mondavilág fő témái a nagyobb jelentőségű történelmi események, háborúk, függetlenségi harcok s azoknak a személyeknek az élete, akik meghatározó szerepet játszottak e korokban (Szent László, Toldi Miklós, Mátyás király, Kinizsi Pál, kuruc vezérek, Kossuth Lajos stb.). Külön kell említeni azokat a történeteket, melyek inkább mítoszok, mint mondák. Ezeknek témái különleges természeti jelenségek keletkezése (pl. a Szent Anna-tó keletkezéstörténete).

Külön csoportját alkotják a népmondáknak azok a történetek, melyekben a mítoszok világa keveredik a történelemmel. Ezekben gyakran kapcsolódnak össze természeti, földrajzi jelenségek a történelmi alak kalandjával (pl. a székely monda a tordai hasadék keletkezéséről, melynek főhőse Szent László). Mondáink egy része valószínűleg nem népi eredetű, hanem a keresztény legendák, illetve a különböző krónikák (pl. Anonymus gesztáinak) változatai.

Az eredetmondák,eredetmítoszok is valószínűleg a krónikákból erednek, és fontos szerepük van az identitástudat és a legitimáció szempontjából is (pl. hun–magyar rokonság mondái).

A népmondák és a középkori krónikák történetei gyakran váltak irodalmi témává a XIX. század magyar irodalmában (pl. Vörösmarty: Zalán futása,Arany: Toldi, Rege a csodaszarvasról stb.), sokszor az irodalmi feldolgozás tette általánosan ismertté őket, s a szépirodalmi változatok gyakran történelmi hipotéziseket erősítettek fel olykor komoly elméleti vitákat indukálva. Egy-egy esemény mondaszerű vagy anekdotikus formában meglévő változatának például történelmi regényben való szerepeltetése erőteljesen meghatározhatta az esemény társadalmi megítélését. A misztifikáció alkalmazására Zrínyi halálának története a legismertebb példa: halálának körülményei tisztázatlanok maradtak, s bár vannak hitelesnek mondható, szemtanú által írt visszaemlékezések (pl. Bethlen Miklós önéletírása), mégis évszázadokon keresztül élt az a változat, hogy a költő-hadvezért orvgyilkosok ölték meg. Jókai az Erdély aranykora című regényében megerősíti ezt a hipotézist, tudatosan fokozza az amúgy is erős kételyt a vadászbalesettel kapcsolatban. A haláleset körülményeit egyébként máig sem tisztázta egyértelműen a történettudomány.

Ez a példa azt is igazolja, hogy a mondáknak, mitikus történeteknek nemcsak irodalmi jelentőségük van. A népköltészetben való hangsúlyos jelenlétük azt mutatja, hogy a magyar társadalom alsóbb rétegei számára mennyire fontos volt a történelem, milyen nagyfokú e rétegek igazságérzete, s milyen magas morális elvárásai voltak vezetőivel, uralkodóival, a hatalommal szemben (pl. Mátyás-mesék és -mondák).