Báróczi Sándor (1735–1809) a testőrírók csoportjának egyik alapító tagja. Bessenyei és Barcsay jó barátja volt, közülük ő a legeredményesebb a magyar irodalmi nyelv újjáteremtésében. Sokoldalú személyiség, az irodalom és a tudomány egyaránt érdekelte. Rokonszenvezett a haladás mérsékeltebb hirdetőivel, híve és elősegítője volt az iparosításnak, kitűnő kémikus volt.

Irodalmi tevékenységeBessenyei György programjából a „nyelv alkalmassá tétele” érdekelte a legjobban, a korszerű szépirodalmi szövegek fordítását szorgalmazta. Hegedüs Géza szerint „valójában Báróczi műfordítói munkásságával kezdődik a magyar nyelvújítás”. Bár lírai költeményeket is írt, igazából a prózában volt otthonos. Az 1790-ben megjelent A védelmezett magyar nyelv című vitairata hozzájárult a nyelvújítók mozgalmának kibontakozásához.