A francia felvilágosodás értekező prózájának egyik első jelentős alakja Montesquieu (e. monteszkjő, 1689–1755).

Pályafutását tudományos, történelmi és természettudományos munkákkal kezdte. Első nagy sikerét a Perzsa levelekkel aratta (első megjelenése 1721), mely országosan ismertté és a párizsi szalonok közkedvelt alakjává tette. Az 1720-as évek végén nagy utazást tett Európa országaiban (Anglia, Ausztria, Németország, Hollandia), úti jegyzeteit később Gondolataim címmel jelentették meg. Filozófiai és történettudományi értekezései és a Gondolatokképezik az alapját A rómaiak nagysága és hanyatlása (1734) című munkának. Fő művén – A törvények szelleméről – mintegy tizennégy évet dolgozott, s megjelenése után (1748) nagy sikere miatt többször újranyomtatták. A katolikus egyház részéről viszont éles támadások érték. Írt szócikket az Enciklopédiába (Az ízlésről, 1753), de nem tartozott az enciklopédistákhoz. Korának egyik ünnepelt szerzője volt, a kortársak lelkesedtek műveiért.

Dobossy László: A francia irodalom története, Bp., 1963