A skót költészet a XIV. században emelkedik irodalmi rangra, virágzó szakasza a XVI. század, amikor a nemzeti tudat költői megnyilvánulásai és a népi költészet hangja találkoztak. A versek témavilága a mindennapi élet eseményeitől a nemzeti és egyházi-vallási problémákig terjed. A könnyed dalformától, az egyszerű, egynemű megfogalmazásától a szatírákig minden megtalálható a költeményekben. Robert Burns (1759–1796) ennek az irodalmi hagyománynak a folytatója.

ÉleteRobert Burns Délnyugat-Skóciában született 1759. január 25-én. Már fiatalon rendkívüli műveltségre tett szert. Megismerkedett MacphersonOsszián-énekeivel, Ramsay (e. remszi) és Fergusson (e. főgászn) skót költők műveivel. A XVIII. századi angol prózairodalomból kedvenc olvasmányai Sterne és Mackenzie (e. mekenzi) regényei voltak. Olvasta Locke és Boyle (e. bojl) esszéit is. Ifjúságának legkedvesebb olvasmánya mégis egy népdalgyűjtemény volt. Első költői próbálkozásai is ebből a témavilágból táplálkoztak.

17 éves korában barátaival megalapította a TarlboltoniLegényklubot. Az alapszabály szerint csak az lehetett tag, aki megvetette a világi hívságokat, de „bevallottan szerelmesnek kell lennie egy vagy több asszonyszemélybe”. Belépett a szabadkőművesek közé is. Gúnyos hangú szatírákat írt a skót egyházi zsarnokság és a presbiteriánus egyház bigottsága, képmutatása ellen (Szentes Willie imája, A szent vásár, Az ördög címere). Ekkori verseire a hazafias hang is jellemző, a skótok nemzeti költőjévé akart válni szülőföldje nyelvén írott költeményeivel.

Versek skót népnyelven 1786-ban jelent meg első köteteVersek, nagyobbrészt skót népnyelven címmel Kilmarnockban. A kötet egycsapásra népszerűvé tette a költőt. A fővárosba, Edinburghbe utazott, hogy kötetét újra kinyomtathassa. Pártfogók egyengették útját, akik csak a népfi egzotikusnak ható dalait vélték kiadásra alkalmasnak, hazafias és szatirikus verseitől idegenkedtek. Az Edinburghben megjelent második kiadásért kapott szerzői díj volt az egyetlen olyan pénzösszeg, amit Burns költőként keresett, műveiért később sem fogadott el pénzt, a kiadó azonban jelentős haszonra tett szert.

Skót zenei múzeumBurns két évet töltött a fővárosban. Részt vett James Johnson rézmetsző vállalkozásában, aki Skót Zenei Múzeum címmel kiadványsorozatot indított, amelynek minden számában száz skót népdalt kívánt közzétenni. A szövegek mellett a kottákat is közölte a kiadó. Burns ennek a munkának volt a szerkesztője, bejárta a Skót Felföldet, hogy népdalokat gyűjtsön. Nemcsak válogatta és szerkesztette azokat, hanem a töredékeseket kiegészítette, a közlésre alkalmatlanok helyett pedig újakat írt. Közel 300 saját költeménye jelent meg a sorozatban.

Lelkesedése a francia forradalom irántBurns lelkes támogatója volt a francia forradalomnak, lelkesedése még a diktatúra éveiben is töretlen maradt. Forradalmi szabadgondolkodóként hamarosan összeütközésbe került az állammal is. Vizsgálatot indítottak ellene, s csak nehezen tudta tisztázni magát. 1795-ben kényszerűségből még a franciák ellen készülő önkéntesek szervezésében is részt vett. 1796. július 21-én halt meg Dumfriesben.

presbiteriánus: a puritánok mérsékeltebb csoportja az angol polgári forradalom (1640–49) idején