Hogy Csokonai mennyire tudatos költő, azt szerelmes verseinek tervezett kötete is bizonyítja. Ahogy korábban Balassi, ő maga alakítja ki a költemények sorrendjét, a boldog és boldogtalan szerelem érzelmi hullámzásait állítva a kötet középpontjába. A kor szokásainak megfelelően nem csupán a Vajda Juliannához írt verseket szerkeszti egybe. Előveszi régebbi alkotásait, csiszolgat, javít rajtuk, kijavítja a női neveket Lillára, s így illeszti őket a Lilla-dalok vonulatába. A kötet nem lesz lírai életrajz, a versek nem követik a költő életének eseményeit, s Lilla alakja sem egyénített, nem az ő személyisége a fontos, hanem az általa keltett érzelem.

A boldog szerelem a rokokó idillek hangján szólal meg. Az életkép néhol az anakreoni dalok világát idézi: a szerelemtől, bortól megittasult költő túlcsorduló érzelmei költői kérdéssé formálódnak:

„Egy öszveséggel ily sok

Gyönyörűt, becsest ki látott?

S ki boldogabb Vitéznél?”

Dr. Ferenczy Miklós: Csokonai Lillája, 1989.