Lilla elvesztése, a boldogságról való lemondás tragikus számvetésre készteti a költőt. Ezt a szándékot fejezi ki A Reményhez című költemény, amely formai sokszínűsége, a stílusárnyalatok gazdagsága, a műfajok (az ódai, az elégikus hang és a dal) keveredése miatt Csokonai költészetének reprezentatív alkotása.
A létösszegző költemény szerkezetileg két-két egymással párhuzamba állítható, ugyanakkor ellentétet is alkotó versszakra bontható. Az arányos, zárt kompozíciót szinte szétfeszíti az érzelmek hullámzása, a kétség és remény, a bizakodás és a csalódás állandó váltakozása. A múlt és a jelen, a boldogság és ennek elvesztése a rokokó és a szentimentalizmus természeti képeinek segítségével bontakozik ki:
2. versszak | ↔ | 3. versszak |
tavasz | ↔ | ősz, tél |
boldogság | ↔ | boldogtalanság |
A virágzó és az elvadult kert önkéntelenül is eszünkbe juttatja a Csongor és Tünde almafáját – de míg ott a szerelmesek egymásra találnak, s a fa is újra kivirágzik, e költemény a végső kétségbeesés, a halál képével zárul: a felkiáltások és a többes számú tulajdonnév (Lillák) a költői én fájdalmas búcsúja az élet értékeitől.
Létösszegző vers: a lírai én személyes életét mérlegelő és egyben az emberi lét általános kérdéseit is kutató verstípus.
Csetri Lajos: Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez, 1973 (In:ItK 1973).