A vers időszerkezetét is a bűn-motívum határozza meg. Két idősík különíthető el: a bűn előtti és a bűn utáni idő. A bűn előtti kor a dicsőséges múlt kora, a bűn utáni kor a bűnhődés folyamatának kora, mely a régmúlttól egészen a jelenig tart, s egy sokkal hosszabb időszak, mint az előző kor.

A vers kompozíciós aránytalansága ebből fakad. A két keretversszak közötti hat szakaszból kettő taglalja a dicsőség korszakait (honfoglalás, államalapítás, Mátyás kora), s négy versszak a bűnhődés korszakait. A mennyiségi különbség alátámasztja a kérés, könyörgés jogosságát, másrészt feszültségteremtő szerepű: azt a lehetőséget is felvillantja, hogy a bűnhődésnek sosem lesz vége. Mindez azért különös megoldás, mert a szimmetria elve a motívumok szintjén („Kárpát szent bérce” – „Bércre hág és völgybe száll; „vad török sáncára” – „Ozmán vad népe”) érvényesül a második-hatodik és a harmadik-ötödik versszakban. Ez esetben a 4. strófa a szimmetriatengely, melyben a bűn-motívum megjelenik. Az aszimmetriát a 7. szakasz, a jelenkor(!) állapotának ábrázolása eredményezi.