Kölcsey költészetére több stílus, irányzat hatott. Lírájának alapja a klasszikus iskolázottság, az antik görög és római költészet. Sokszor merít az ókor forrásaiból, költészetében mindvégig alkalmazza az antik formákat, képi eszközöket – ez a vonás klasszicista jellegű. A felvilágosodás másik nagy irányzatának, a szentimentalizmusnak a hatásai is fölfedezhetőek, különösen korai költészetében. Mindkét stílus követésében megtaláljuk magyar és világirodalmi előképeit, mintáit (Goethe, Schiller, Csokonai, Virág Benedek), de költővé válásának folyamatában a legnagyobb hatással Kazinczy volt rá.

Kölcsey költészete és egész életműve határpont a magyar irodalomban. Míg az 1820-as évekig elsősorban a felvilágosodás stílushatásai jellemzik műveit, addig az 1820-as évek közepétől költészetében egyre erőteljesebb romantikus hatás fedezhető föl. Érett költészete azonban valódi romantikus líra. Témaválasztásában kezdettől fogva megfigyelhető a személyesség és a közéletiség kettőssége. Verseinek témája vagy az egyén belső világa, az intim szféra, vagy a közélet világa, a múlt, a történelem.

Kulin Ferenc: Közelítések a reformkorhoz, Bp., 1986.

”A mag kikél”.Előadások Kölcsey Ferncről, Bp.-Fehérgyarmat, 1990.