Legismertebb költeménye híres ódája, az Óda egy görög vázához. A vers hangvétele és felépítése szinte klasszicista, akárcsak témája. Az antik görög kultúra iránti tisztelet határozza meg Keats érzéseit. Bár sohasem járt görög földön, a vers egy múzeumi tárlóban elhelyezett váza tulajdonképpeni leírása. Természetesen több is annál: mindaz, amit leír, a látvány keltette érzések kivetülése – a vers egy érzés megfogalmazása, a lírai én belső világának megelevenítéséhez csupán az indító lökést adta meg a látvány.

A görög váza leírásában, ahogy az állóképtől a mozgásig, majd az örök mozdulatlanságba dermedt romolhatatlan szépségig ível a mondanivaló, a romantika nagy erejű művészetimádata szólal meg. A görög váza ismeretlen alkotója éppúgy, mint a romantikus művész, abban találja fő feladatát, hogy a mulandót örökkévalóvá tegye, hogy megragadja és rögzítse a pillanatot. Ha ez sikerül, a művész teljesíti legfőbb hivatását, amely egyben az ember legfőbb erkölcsi kötelessége is. A romantikus művész számára visszavonhatatlan igazság az, amit a vers utolsó előtti sora kimond: „A Szép Igaz; s az Igaz Szép…” A művész feladata lényegében ennek kifejezése.

Ars poetica: költészettan, költői mesterség (lat.); 1. olyan műalkotás, amely a költészetre vonatkozó szabályokat foglalja össze 2. olyan műalkotás, amelyben a költő a költészethez fűződő viszonyáról, az irodalom és művészet feladatáról vall.