Izidóra

Izidóra Melinda „párja”, ő is Ottó áldozata. Szemben Melindával inkább szerencsétlen. Legfontosabb jelenete a negyedik szakasz elején Gertrudissal folytatott párbeszéde. Egyrészt értesíti a királynét Bánk ittlétéről és Ottó számára oly megalázó tetteiről.

Ottó

Ottó személye nem azonos a feltételezhető, igazi csábítóval. A valóságban Gertrudis másik öccse – Berthold, kalocsai érsek – lehetett a csábító, de Katona tisztában volt azzal, hogy a cenzúra nem engedné át művét, ha egyházi személy ilyen szerepben jelent volna meg művében. Ezért választotta erre a szerepre Ottót, aki Gertrudis apját követte a merániai trónon.

Ottó a dráma legellenszenvesebb alakja, nincsenek pozitív vonásai: aljas, hatalmaskodó, hazug, gyáva. Gertrudis is megveti. Bizonyos értelemben minden hozzá kötődik. Eléri, hogy Melindát az udvarba hívja a királyné, csellel elcsábítja őt, később a számára terhelő bizonyítékokkal rendelkező tanúkat (Bíberach, Melinda) megöli. Megtestesíti mindazt, amiért a békételenek lázadnak. Aljassága, nevetséges gyávasága (elfut Bánk elől) lehetetlenné teszi, hogy ő váljon a mű negatív hősévé, de hozzájárul Gertrudis halálához. Jellemének negatívumait árnyalja Gertrudis udvarhölgyével, Izidórával szembeni viselkedése is.

Biberach

Bíberach, Ottó lovagja klasszikus cselszövő (mint Jago vagy Schiller Wurmja), de a békételenek számára is fontos híreket hoz. Azt hiszi, hogy lavírozása később jutalmat hozhat számára. Segít Ottónak, azt remélve, hogy túljárhat az eszén, s végül áldozata lesz. Tévedéséért súlyos árat fizet, megbánása késeinek tűnik. Lézengése jelképes; nemcsak hazája, hanem erkölcsei sincsenek. Cinikus okossága Ottó fölé emeli.