Jonathan Swift, (e. dzsoneten szvift) a világirodalom egyik legnagyobb szatirikusa. 1667-ben született az írországi Dublinban. Jómódú angol család sarja. Előkelő iskolában szerezte meg az alapműveltséget, a dublini Trinity College-ban szerzett diplomát. Orániai Vilmos hatalomra kerülése után Angliába költözött. A londoni társasági élet, az előkelő politikai és irodalmi körök hamar befogadták a különös ifjút. A kötöttségeket rosszul tűrő Swift azonban 1694-ben Írországba költözött, és anglikán lelkésszé szenteltette magát. A század első éveiben különféle plébániákon töltött be lelkészi állásokat, de gyakori vendég volt Londonban is, ahol szoros barátságot kötött Addisonnal és Steele-lel. Ez idő tájt kezdődött írói pályája.

Amikor 1710-ben a toryk vették át a hatalmat, Swift elvállalta az Examiner című konzervatív kormánylap szerkesztését, tollával a tory kormányt támogatta. 1713-ban Anna királynő Swiftet a dublini Szent Patrick székesegyház főesperesévé nevezte ki.

Írországi küldetését kezdetben valóságos száműzetésnek élte meg, de hamarosan megtalálta a helyét az ír közéletben. Írói tehetségét az elnyomott nép szolgálatába állította. A húszas években hallatlan népszerűségnek örvendett a szigetországban. Amikor 1722-ben egy négy hónapos angliai tartózkodás után visszatért Dublinba, városszerte megkondították a harangokat, és örömtüzeket gyújtottak tiszteletére. Írói pályájának kiteljesedése is erre az időre tehető. A harmincas évektől egyre súlyosabb betegségek őrölték fel energiáját. Halála előtt vagyonának egy részét egy őrültek házára hagyta. 1745-ben halt meg Dublinban.

Szerb Antal: Jonathan Swift, AKG Kiadó, Bp., 1991 (In: Kelemen Hajna (szerk.): Művészetismeret- A barokktól a romantikáig).

Abádi Nagy Zoltán: Swift, a szatirikus és a tervező, 1973.