A történet szerint Gulliver 1699. szeptember 4-én indult Bristolból, november 5-én hajótörés érte, aminek következtében Lilliputba került. Lilliput az aprócska emberek földje, Gulliver köztük óriás.

A regény első része tulajdonképpen az angol társadalmi viszonyok karikatúrája. Lilliput monarchikus állam, uralkodója, a császár, a „hatalmas”, a „világmindenség gyönyörűsége és szent rettegése”, „minden élők között a legmagasságosabb, kinek lábai alatt a föld legmélyebb méhe a zsámoly, és felkent feje a csillagokat verdesi a firmamentumon”, valójában csupán egy köröméllel magasabb alattvalóinál. Udvara és az egész társadalom megosztott, két politikai párt örök küzdelme határozza meg a belviszonyokat. Ellentétük a tory–wigh ellentétként is értelmezhető. A két politikai frakció abban különbözik egymástól, hogy az egyik magas, a másik alacsony sarkú cipőt visel. A jelenlegi császár az „alacsonysarkúak” táborát támogatja, az ellenzék pedig alkotmányos jogaiért harcol.

A lilliputi társadalmat megosztó másik ellentét, amely korábban már polgárháborút is eredményezett, a lágytojás feltörésének ellentétes módja miatt robban ki. Az egyik tábor képviselői a lágytojást a vastagabb végén törik fel (Vastag Vég), engesztelhetetlen ellenfeleik szerint pedig csakis a vékonyabb végén lehet a lágytojást feltörni (Vékony Vég). Hasonló különös szokásokról tudósít Gulliver akkor, amikor leírja a lilliputi államigazgatási rendszert, a hatalom megszerzésének és elvesztésének módját – mindkettő gyakori jelenség ebben az államban.

A magas állami méltóságok betöltésének módja nem a tehetség, rátermettség és a becsületesség alapján történő kiválasztás, hanem valóságos cirkuszi mutatvány. Ha megüresedik egy miniszteri szék vagy egyéb hivatal, a pályázók kérvényt nyújtanak be az uralkodónak, hogy kötéltáncos mutatványukat tekintse meg és döntsön a kinevezésről. Aki ugyanis a leghajmeresztőbb mutatványt képes bemutatni, azé az állás. Persze gyakoriak a sérülések is – számol be Gulliver az attrakcióról. Sőt néha még az aktív minisztereknek is részt kell venni a próbán, hogy bizonyítsák, még mindig ők a legrátermettebbek a tisztségre. Az állami kitüntetések elnyerésének módja is hasonlóan rafinált eljárással zajlik: az arra érdemes urakat az uralkodó magához kéreti és szigorúan titkos körülmények közt, a kíváncsi szemek elől elzárva teszi próbára őket. Egy pálcát kell a jelölteknek átugorni vagy alatta átbújni éppen úgy, ahogy a császár vagy a császár és a miniszterelnök tartja. Aki a legtovább képes ugrándozni és hajladozni, elnyeri a kék szalagot, a legmagasabb állami kitüntetést.

A politikai viszonyok groteszk, szatirikus leírásával Swift a hamis értékek és az államapparátus talmi viszonyait állítja pellengérre. Mindazonáltal Gulliver is részt vesz a mulatságokon, például a díszmenet az ő lábai közt masírozik el, és más kellemes időtöltésében is kedvére van az uralkodónak.

Gulliver, az Emberhegy, hamar kiismeri a bennszülöttek világát, fogságba ejtőivel illedelmesen bánik. „A felvilágosult eszméket képviselő főszereplő derűs mosollyal, iróniával szemléli és meséli el az ottani eseményeket” (Mohácsy Károly). Rövid idő alatt megtanulja az ország nyelvét, barátokat és ellenségeket szerez, egyszóval beilleszkedik az apró emberek világába.

Gulliver támogatja a lilliputiak Blefuscu elleni háborúját, Blefuscu uralkodói ugyanis segítették a háttérbe szorított Vastag Vég pártját, a menekülteket befogadták. Így a két ország közti viszony háborúba torkollott. Gulliver a lilliputi császár parancsára átgázolt a két országot elválasztó csatornán, és egy hosszú kötélre fűzve átvontatta az ellenséges flottát a lilliputi kikötőbe. Majd részt vett a béketárgyalásokon is.

Az udvari intrikák azonban Gullivert sem kerülik el. Skyres Bolgolam, az első admirális vezetésével ellenségei hazaárulással és felségsértéssel vádolják. Megvakíttatásra és lassú éhhalálra ítélik. Gulliver mindezt egy igen tekintélyes udvari embertől tudja meg, aki még a vádirat másolatát (Vádirat Quinbus Flestrin, az Emberhegy ellen) is megmutatja neki. Az első vádpont szerint Gulliver megsértette azt a királyi határozatot, amely szerint „tilos az anyagcserével kapcsolatos folyékony funkciók elvégzése a császári palota környékén”.Gulliver pedig a császárnő lakosztályában keletkezett tüzet ily módon oltotta el. A többi vádpont szerint a regény főhőse hazaáruló, mert a császár parancsát megszegve nem pusztította el Blefuscu lakóit, a béketárgyalásokon együtt mulatott az ellenséggel, és hozzájuk készül látogatóba. Gulliver meg sem várva elfogatását azonnal Blefuscuba utazott, ahol egy szerencsés véletlen folytán egy partra vetődött csónakkal sikerült elhagynia a kis emberek földjét. 1701. szeptember 24-én indult vissza hazájába.

Karikatúra: jellegzetes emberi vonások eltorzítása vagy túlzása humoros vagy szatirikus céllal.