Jókai művészetének egyik legfőbb értéke nyelve: lebilincselő stílusban, tisztán, választékosan fogalmazza meg gondolatait. A mai olvasó számára mégis nehézséget jelenthet a művekben igen gyakran előforduló idegen szavak, kifejezések sokasága, a korabeli műveltségszavak nagy száma s Jókai népiessége. Népiességének egyik fő területe a nyelv: szívesen épít be mondataiba tájszavakat, egyes kifejezéseket szinte újra meghonosít, maga is új, egyéni jelentéstartalommal bővíti. Különösen a leírásokban érezhető a romantika hatása, de párbeszédeit is a romantikus hagyományok határozzák meg: emelkedettség, retorikusság, ellentétezés.

Jókai a feszültségteremtés nagymestere: rendkívüli érzékletességgel, beleéléssel ábrázolja a kiélezett szituációkat, általában az elbeszélő nézőpontjából. Elbeszélő módszerei, előadásmódja sokfélék, de legtöbb művében az elbeszélőé a vezérszólam, a nézőpontváltások esetében gyakori, hogy az elbeszélő mintegy beleéli magát hőse világába, az elbeszélői és a szereplői nézőpont azonossá válik.

nézőpont: a szó azt a külső vagy belső pozíciót jelöli, amelyből a történet alkotó elemei, az események, a szereplők és a környezet bemutatása történik