A Werther a fiatal, pályakezdő Goethe életének és értékrendjének dokumentuma. A közismert életrajzi motívumok (Charlotte iránti szerelme, távoli ismerősének öngyilkossága, az arisztokraták világában szerzett saját tapasztalatai) mellett a regényre legerősebben a felvilágosodás művészeti irányzatai, elsősorban a szentimentalizmus hatottak. Csalódottság, kiábrándultság és türelmetlenség a szerző alapvonásai is: Werther tragédiája nem tragikus szerelmi történet, hanem egy generáció élethelyzetének és lehetőségeinek szimbolikus, metaforikus emlékműve.

szentimentalizmus: a felvilágosodás művészeti irányzata; nagyfokú érzelmesség és érzékenység jellemzi, az irracionális szféra előtérbe kerülése készíti elő a romantika korát; a XVIII. század második felének a klasszicista ízléssel szembeforduló az érzelmek felszabadulását hirdető irányzata; legfőbb irodalmi képviselői: Richardson (Pamela), Sterne (Szentimentális utazás), Rousseau (Új Heloïse), Goethe (Werther szerelme és szenvedése), Kármán József (Fanni hagyományai) Dayka Gábor és Csokonai költeményeinek egy része