Goethe: A tündérkirály

Már Goethe korai költészetében megfigyelhető egyfajta mitizálás. A klasszikus mítoszok mellett fölbukkannak népmesei, népmondai mitikus alakok, képzeletbeli figurák. A különböző népek mítoszaiban, mondáiban a képzeletbeli lények (manók, boszorkányok, tündérek stb.) között sok az ártó, az embereket pusztulásba sodró lény. Goethe Tündérkirálya azonban nem mesebeli figura, inkább mitikus démon, maga a halál. A költemény két szereplőjének – apa és fia – párbeszédéből azonban az is világosan kiderül, hogy a Tündérkirály csak látomás.

A vers valóság és képzelet, fikció drámai ellentétére épül: a szerencsétlen férfi a való világ, a természet és az élet szépségeivel próbálja a halállal küzdő gyermekét visszacsábítani a fantáziavilágból. A gyermek tudatában azonban végzetesen összemosódnak a határok: a természet zajai számára a tündérleányok s a Tündérkirály hívó szavait jelentik. Apa és gyermeke párbeszéde tragikus egymás mellett való beszéd. A kisfiú számára a halál a mesék megelevenedő, vonzó világa, ugyanakkor félelmetes is. Utolsó szavai erről a rémületről árulkodnak: a Tündérkirály csábításával szemben apját hívja, az életbe kapaszkodna.

A vers drámaiságának több összetevője van. Apa és fiú alakja is látomásszerűen jelenik meg az éjszakai viharban. A természet félelmetessége, az éjszaka alkotja a hátterét a halállal való viaskodásnak. Az észvesztő vágtatás sejthető célja, az apa kétségbeesett sietsége, a kisfiú vizionálása, hallucinációi, szaggatott felkiáltásai fokozzák a költemény amúgy is intenzív alapfeszültségét. A fiú sorsának végkimenetele nem kétséges, mégis megrázó.

A feszültségteremtés másik eszköze ebben a versben is a helyszín sejtelmessége, a honnan és hová hiánya, amit kiegészít, hogy csak azt tudjuk, a gyermek halálán van, de hogy miért, mi a betegsége, azt nem. A vers ezáltal – a meglévő drámai és epikus elemek ellenére – nem ballada, hanem lírai vers a halálfélelemről. Goethe más műveiben is jelentős szerepet kap a misztikus világ, ennek legérdekesebb megnyilvánulása a FaustWalpurgis-éje.