Első drámai művében Goethe a Prométheusz-mítoszt dolgozta fel (Prométheusz, 1772), s az antik téma később is fölbukkan verses drámai művében (Iphigenia Tauriszban, 1779–87). A maga korában jelentősebb sikert aratott Götz von Berlichingen című lovagdrámája (1773) is, drámaművészetének csúcsát mégis a hagyományos műfaji kereteket végletekig feszítő, színpadon szinte megjeleníthetetlen műve, a Faust jelenti. Torquato Tasso (1789) című verses drámáját itáliai utazása és a barokk mester iránti tisztelet ihlette.

Goethe összes művének jelentőségét elhomályosítja a világirodalomban szinte páratlan vállalkozása, a Faust (1773–1832), az öt évtizeden át írt drámai költemény, vagy más elnevezéssel emberiségköltemény, könyvdráma. Goethe művéhez hasonló ByronKáin,IbsenPeer Gynt és MadáchAz ember tragédiája című alkotása, bár a hasonlóság oka nem csak a műfaji sokféleségben keresendő. Az efféle műfajkeverés a következő korszakban vált általánossá.

A mű első változatát Goethe a Wertherrel egy időben írta (Ős-Faust, 1773–75), az első rész 1808-ban jelent meg, a végleges szöveggel csak halála előtt néhány hónappal készült el.

drámai költemény: nem színpadra szánt, drámai formában írott költői mű; a drámaiság a gondolati líra meditatív jellegének van alárendelve; (Byron használta először Manfréd című művére)

Túróczi-Trostler József: Faust, 1959