A romantika irodalmában az epika vált az irodalom vezető műnemévé. A klasszikus verses epikus műfajok közül utoljára virágzik fel az eposz. A romantikuseposz azonban – szemben az antik és a barokk eposszal – a múlt, a történelem olyan alakjait állítja középpontba, akik nem elsősorban heroizmusuk, példaadó tetteik okán váltak híressé, hanem egy-egy korszak nagy vesztesei, áldozatai voltak. Jó példa erre Vörösmarty műve, a Zalán futása vagy Byron (e. bájrn) Káinja. A romantika korának művészeit jobban izgatták a bukás, vereség kérdései, mint a győzelmeké. Az elbukó hősök sorsában az az érdekes és különös, hogy akár naggyá is lehettek volna.

Kedvelt műfaja a romantikának a szabadabb témaválasztású költői elbeszélés vagy elbeszélő költemény. A történelmi témájú művek mellett verses mesék, komikus, szatirikus történetek egyaránt születtek.

elbeszélő költemény: verses kisepikai műfaj; nagyfokú költőiség jellemzi; a romantika óta szinte normaként szerepelt irodalmunkban (Petőfi: János vitéz, Arany János: Toldi)