Poe tudatos lázadó volt, de lázadása valójában nem a társadalom ellen irányult, saját szenvedélyes bűntudata tette különccé, az utókor által is tisztelt, mitikus alakká. Leghíresebb versében – A holló, 1844 – a romantikának és Poe költészetének minden klasszikus vonását megtaláljuk (önelemzés, a belső világ látványos megjelenítése, mítoszteremtés – pl. Lenora). A vibráló feszültségű, sejtelmes költemény kulcsa a monoton módon ismétlődő, magyarra pontosan nem átültethető refrénmondat: Nevermore. A vershelyzet tisztázatlansága, látomás és vízió keveredése már a szimbolizmusra emlékeztetnek, nem véletlen, hogy a szimbolista-impresszionista költők elődjüket látták a szerzőben. Több mint tíz magyar fordítása (pl. Babits Mihály, Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső) van ennek a versnek, melynek hangulata, képisége Arany JánosA lejtőn című költeményével is rokon.