Csokonai Vitéz Mihály-Dorottya - A "csata"
A harmadik könyv központi témája a csata. A sértett leánysereg Dorottya parancsnoksága alatt gyülekezik. Haditanácsot tartanak, és megszervezik a támadást. Adelgunda, Orsolya, Rebeka, Magdaléna és Márta alkotják a vezéri kart. Az „amazonok” hada követségbe küldi Rebekát, aki három pontban foglalja össze a követeléseket:
„Elsőben az urak szabad tetszésükre
Ezt a gaz Carnevált adják ki kezünkre;
Másodszor a haladék nélkűl felkeressék
A nagy mátrikulát, hogy megégettessék:
Harmadszor, valakik most is nőtelenek,
Minket solenniter mind megkövessenek.”
A visszautasított dámák megindítják a harcot. Csokonai a klasszikus eposzok harci cselekményeinek mintájára dinamikus csataleírást készít. Természetesen nem igazi fegyverekkel vívnak: csiklandozást, csipkedést, sőt a hölgyek még hajtűiket és apró késeiket is bevetik. De harcolnak tűzkacsintásokkal, csókcsákánnyal, perlő éles nyelvvel. A férfiak azonban könnyen megszelídítik az amazonokat, a szerelmesek például felhagynak a harccal. A köztük járó Ámor lefegyverezi őket. A dámák seregének hadmozdulatait „marsal Dorottya” egy magasba emelt „baldakinról” figyeli, amelyet nyolc szűz tart. Innen látja Oport, amint a harc forgatagában hadicselével felbontja a dámák seregét:
„Még ma egy kisasszonyt kívánok elvenni;
S tudom, vitézeim is mind így fognak tenni –
De én annak adom cserébe szívemet,
Aki legelőször megcsókol engemet.”
A negyedik énekben ugyan váratlanul mégis sikerül diadalt aratnia a dámaseregnek. Elfogják Fársángot, de kiherélésére már nem kerülhet sor, hisz ez túlságosan is komolyra fordítaná az eseményeket. Csokonai szándéka pedig éppen az, hogy könnyed, tréfás történetet adjon elő. „A vígeposz alapjában mégis a bájos, játszi humor, a kecsesség, a vibráló-bizsergető kellem s a sugárzó-légies és mégis érzéki szépség remekműve, a magyar rokokó legnagyobb alkotása és csúcspontja” (Julow Viktor).
A Dorottyaversformájában nem követi az eposzi hagyományokat. A hexameter helyett a magyaros verselés páros rímű felező 12-es soraiban készült a vígeposz.