A nevezetes regény teljes címe: Robinson Crusoe yorki tengerész élete és különös meglepő kalandjai: aki huszonnyolc éven át teljesen egyedül élt egy lakatlan szigeten, Amerika partjához s a nagy Oroonoque folyó torkolatának közelében, miután partra vetődött egy hajótörés után, amelynek során rajta kívül mindenki odaveszett. Annak elbeszélésével, hogy végül milyen különös módon szabadították meg őt a kalózok. Szerzette önmaga.

Defoe szépírói módszerét az újságírásból kölcsönözte. A regény előadásmódja egyes szám első személyű, a címében szereplő hitelesítő elem: „szerzette önmaga” nem cél nélküli: a kor közönsége lelkes olvasója volt az igaz történeteknek, melyek példái általában – így van ez a Robinsonesetében is – tanító tartalmúak voltak. Defoe korának olvasója „híréhes közönség” volt, mindennél többre becsülte a valóságos történeteket, így még a halálozási adatoktól hemzsegő Londoni pestis című regény is népszerű olvasmány lehetett a korban. Ez az elbeszélő modell tekinthető a realista ábrázolási módszer első modern alkalmazásának.

A szerző a címben foglaltak szerint szerényen a háttérben marad (ez majd minden Defoe-regényben így van), hogy átadja az elbeszélés lehetőségét a kalandos sorsú yorki tengerésznek, aki saját élményeit mondja el az olvasónak. Az író dolga csupán a lejegyzés. A századvég és századelő népszerű írásai közt bőven találni hasonlókat, mégis Defoe regénye vált a legnépszerűbbé. Az ok nagyon egyszerű: Defoe nemcsak kalandos történetet mond, mondat el, hanem közönségigényt elégít ki: tudósítás, a hír iránti fogékonyság; ismeretgyarapodás; küzdelmes emberi élet; mesés haszonnal csábító élet.

Az irodalom didaktikus, tanító hatása még fontos és hasznos része volt az életnek. A polgári olvasóközönség a realitások talaján állt, a regényes történetek helyett a valóságos események tanulságaira volt kíváncsi, hiszen saját életében ezeket hasznosíthatta. Olyan történetre van szükség, amelyhez az élet szolgáltatja az alapanyagot, Robinson története ilyen.

A hajótörést szenvedő vagy kitett tengerész története nem Defoe találmánya. A témakölcsönzés divatos és elfogadott dolognak számított, egyetlen érték az előadás egyéniessége és nagyszerűsége volt. Defoe is kölcsönözte a történetet: Robert Knox tengerész (aki 19 évig élt Ceylon szigetén fogolyként) története és Alexander Selkirk (akit matrózai 1704-ben kiraktak a Juan Fernandez szigetre, de csodálatos módon megmenekült) jegyzetei szolgáltatták a hitelesítő elemek nagy részét. Utóbbitól a legenda szerint Defoe néhány fontért vásárolta meg történetének jegyzetanyagát.

Robinson Crusoe alakjával Defoe kortárs személyt, egy egyszerű angolt állít történetének középpontjába. De mivel a hétköznapi ember hétköznapi története nem lehet regényalap, Robinson olyan hétköznapi ember, akit a sors kegyetlen játéka a lakatlan szigetre sodor, de mert túl tudja élni a viszontagságos éveket, valódi hőssé emelkedik ebben a hagyományosan hősietlen korban. A hétköznapi emberből hőssé növő alak példaként szolgálhat az olvasók, polgárok számára. Egy egyszerű ember némi praktikus ismerettel és nagy elszántsággal a legképtelenebb helyzetekben is meg tudja állni a helyét – ez Defoe tanítása, és ez a kor polgárának szánt optimista üzenet is. A Robinson Crusoea polgári életforma mítoszává vált. Hiszen a kereskedő vagy vállalkozó gyakran kerülhet kiszolgáltatott helyzetbe, és meg kell oldania minden nehézséget. A polgárság nagy társadalmi diadalát, a forradalmat számtalan kis csatának kell követnie a mindennapok szintjén. Robinson ennek a győztes polgárnak a példája. Csupán „valóságos személlyé” kell tenni a hőst.

Robinson 1632-ben született, 19 éves korától ismerhetjük meg történetét, 1659. szeptember 1-jén indul útnak és 30-án lép partra a szigeten. Egy fába vésve naptárt vezet, így pontosan tudjuk, hogy 28 év, 2 hónap és 19 nap után 1686. december 19-én szabadul onnan. (1694-ben újabb utat tesz, ez a regény folytatásának története.) Pontos leírást kapunk ifjú éveiről, sikeres vállalkozásairól (ültetvényes Amerikában), megtudhatjuk miért, honnan és hogyan indult el nevezetes útjára. Defoe minden eszközt latba vet a történet folytonos hitelesítésére.

Kocztur Gizella: Defoe, (In: Kocztur Gizella: Az angol regény fejlődéstörténete)

Kéry László: Két Defoe-regény. Robinson Crusoe, Magvető Könyvkiadó, Bp., 1975 (In: Kéry László:Angol írók)