E nagy gondolati versek mellett A tihanyi Ekhóhoz visszhangozza a felvilágosodás eszméit. A nagy francia gondolkodó neve jelképpé magasztosul:

„Mint egy Russzó Ermenonvillében

Ember és polgár leszek”

A vers születéséhez kettős élmény vezet. Egyrészt az objektív látvány hatása: Csokonai maga is járt az apátság falainál. Sokkal mélyebb és összetettebb azonban a szubjektív alapérzés: a csalódottság, keserűség, fájdalom, magányosság, kitaszítottság érzése kavarognak a költői lélekben. Lilla elvesztése mindezt felerősíti. A vers így nem csupán a Lilla-szerelem elvesztésének fájdalmából, de annak meghatározó, az egész életre kivetített következményéből táplálkozik. A tihanyi Ekhóhoz műfaját tekintve elegiko-óda. Az ehhez rendelt gondolati-filozófiai réteg mintegy elmélyíti az életérzést. A szentimentalista képi és nyelvi elemeket egybeolvasztó költői megfogalmazás jól illik a költemény érzésvilágához.

Csokonai ezt a versét is korábban írta (A füredi parton), csak 1803-ban került a Lilla-dalok közé.

Elégia: görög eredetű műfaj, disztichonban írt költemény, fuvolakísérettel adták elő; tartalmát tekintve lehet harcra buzdító ének vagy a személyes fájdalom panaszhangú költeménye, de elvont gondolatok, filozofikus tartalmak megéneklésére is alkalmas keretül szolgált; a ma használatos meghatározás szerint az elégia a panasz, szomorúság, vágyódás élmények kifejezésére alkalmas vers, alapélménye az elmúlás, a boldogság elvesztésének vagy elérhetetlenségének érzése.

Pándi Pál: ”A tihanyi Ekhóhoz”, 1973 (In: Kortárs 1973).