Csokonai költészete valóságos stílusszintézis. Az iskolás versgyakorlatokon elsajátított antik költői mintákat mintegy megerősíti a reneszánsz költészet ismerete. A korai természetleíró és szerelmes versek egyértelműen a petrarkista költészet mintáit követik. De felfedezhetünk Csokonai életművében a késő reneszánsz, illetve a manieristastílus eszközeivel építkező költeményeket is. A reneszánsz túlérett, elpuhult s az udvari miliőhöz alkalmazkodó, kissé bonyolult, diszharmonikus, máskor bizarr stílushatása is megfigyelhető. Nem idegen tőle a Gyöngyösi-félebarokkos hagyomány, az anakreónidalokban pedig a rokokóstíluselemek uralkodnak. Sőt a romantika korai magyar poétájaként is értékelhetjük őt, ha népies költészetét a német romantika programjából vezetjük le. A különböző stíluselemek a versekben hol egyedül, hol más stílusirányzatok eszközeivel ötvöződve jelennek meg. A stílusszintézisen tehát azt értjük, hogy Csokonai jó érzékkel és mindig a feladatnak megfelelően választotta ki a poétikai eszközeit. Méltán nevezhető tehát poeta doctusnak, aki a mesterségbeli tudást sok esetben alárendeli a költői ihletnek.

Megfigyelhető Csokonai költészetében az éppen aktuális stílusirányzatnak való megfelelés is. A felvilágosodás két alapvető stílusiránya, a klasszicizmus és a szentimentalizmusCsokonai életművében fontos szerepet játszott. Az előbbi a felvilágosodás uralkodó stílusirányzataként, az utóbbi pedig a rousseau-i szentimentalizmus eszmei alapjaként értékelhető. Magányélmény, kiábrándultság, halálvágy, ugyanakkor polgáröntudat, társadalmi elégedetlenség egyaránt megszólal verseiben (A tihanyi Ekhóhoz, A Magánossághoz).

Csokonai költészetében a romantika akkor jelentkezik, amikor már van minta az európai irodalomban. Népies költeményeivel az új irányzat előfutárának tekinthető a magyar irodalomban.

Filozófiai és társadalmi érdeklődése miatt is sokszínű költő Csokonai. Költészetében és szellemében Burns rokona abban a tekintetben is, hogy a felvilágosodás gondolatrendszere nála „összekapcsolódott a népi felszabadító indulatokkal, a nemzeti felemelkedés vágyával, s olyan gazdag érzelmi töltést kapott, amelyből igazi líra, nagy költészet születhetett” (Julow Viktor). Csokonai gondolatrendszerét egyrészt Rousseau természet- és társadalomfilozófiája határozta meg, másrészt nem feledkezhetünk meg Voltaire hatásáról sem. A Konstancinápoly című vers antiklerikális hangja, illetve a Csokonai költészetében itt is, másutt is felfedezhető deista felfogás feltételezi ezt.

Szólni kell a műfaji és hangnembeli sokszínűségről is Csokonai költészetében. A lírai műfajok szinte mindegyikében van számottevő alkotása. A görög mintára készült dalok mellett születnek népies formájú és tárgyú dalok is. Írt ódát, elégiát, epigrammát, gondolati-filozófiai költeményt. S ahogy a stílus és a műfaj változik, úgy változik a versek uralkodó hangneme is. „A fesztelen, dévaj hangtól a diákszobák világának nyersen évődő, pajzán tónusától az óda szárnyalásáig, a könnyed, olykor kedvesen felszínes rímpengetéstől a tudós-filozofikus mélységekig, a realisztikus nyersességtől a szerelmi líra tiszta lelkiségéig kipróbált mindenféle hangot, árnyalatot” (Mohácsy Károly).

Költészetének sajátságos ízét verseinek nyelve adja. A nyelvújítás előtti időszak utolsó költője ő, és ha csupán a költői nyelvhasználat alapján következtetünk erre a korra, kevéssé érthető, miért okozott olyan ádáz küzdelmet az orthológusok és neológusok harca. Csokonai költészetében nem érződik a nyelvi nehézkesség, mindenre megtalálja a megfelelő kifejezést, a költészet maga is nyelvteremtő erővel bír. Sok versében sokkal modernebbnek hat, mint Kazinczy vagy Kölcsey. Ennek oka a költő hatalmas nyelvtehetsége és zabolátlan, korlátokat nem ismerő egyénisége. Az iskolai versgyakorlatokon és fordításokon edzette költői nyelvét.

Anakreontika: Anakreón görög költő stílusát, modorát utánzó költői megnyilvánulás; idill, melyben a tökéletes boldogságot a szerelem, a bor és a természet nyújtja.

Bíró Ferenc: Csokonai Vitéz Mihály, Balassi Kiadó, Bp., 1995 (In: Bíró Ferenc: A felvilágosodás korának magyar irodalma).