Csokonai legkorábbi versei az iskolai poétai gyakorlatok megoldásai voltak. Bölcs mondások, szentenciák megverselése (Mindég közel van a halál, A virtus a legbátorságosabb kőfal stb.), természetleírás, természetábrázolás, pictura(Ősz, Tél, Mező, Egy kis kert leírása, Egy város leírása – a Konstancinápoly első változata) és embertípusok leírása (Az öregember, A kalmár stb.) fordul elő leggyakrabban. Stílusát ekkor elsősorban az antikizáló klasszicizmus és a barokk költői hagyományok követése jellemzi. A személyes átéltség hiányzik a versekből, sokkal inkább a vershelyzethez alkalmazkodni képes költői attitűd dominál. Ezek a feladatok csiszolták Csokonai verstechnikai ismereteit. Szinte minden ritmusrendet kipróbált. Születtek versek a klasszikus időmértékes, az ütemhangsúlyos verselésben, és próbálkozott a rímes időmértékes verseléssel is.

A költői zsengék születésének időszakában azonban maradandó művek is születtek, illetve olyanok, amelyeket Csokonai a későbbiekben tovább alakít (pl. az Egy város leírásából kinövőKonstancinápoly vagy Az estveszövegváltozatai). A klasszicista szemlélet hatásának tekinthetjük, hogy szövegeit a későbbiekben alapanyagnak tekinti, kibővíti, lecsökkenti vagy átalakítja.

A tengeri zivatardinamikus képsorai vagy A kevély című vers társadalmi igazságtalanság ellen szóló szatírája már több, mint iskolás stílusgyakorlat. A mindenütt otthonosan és biztonsággal mozgó költő verseit a személyes átéltség intenzív érzelemkifejtése telíti. A poéta gyönyörködése a rousseau-i filozófia első megjelenése költészetében. Szatirikus versei közül az Egy individuale datum az asszonyi állhatatlanságról nyelvi különlegességével és a puritán erkölcsöt kissé meglegyintgető szabadszájúságával tűnik ki.

Politikai szatírája vagy inkább gúnyverse, Az istenek osztozása is elsősorban nyelvi bravúrjai miatt érdemel említést, bár a kortárs közönség minden bizonnyal aktuálisabb értelmezést dicsért benne. Ebben és más hasonló hangvételű versében a kigúnyolt alakokat nem egyszer a kollégium tanáraival vagy a város tehetősebb polgáraival lehetett azonosítani. Ebből a szatirikus ábrázolásból nő ki Csokonai 1791-ben írt Békaegérharca. Az antik görög vígeposzt Jakob Balde latin fordítását felhasználva dolgozta át. Nem egyszerűen magyarra fordította, hanem magyarította: könnyen felismerhető például a párhuzam az egerek diétája és a II. József halála után II. Lipót kezdeményezésére összeülő országgyűlés nemesi torzsalkodásai közt.

Szentencia: 1. bölcs mondás (lat.); általános igazságot, erkölcsi tanítást kifejező tömör mondat, költemény; 2. ítélet; 3. sententia; verstechnikai megoldás, amelyben a költő az elősorolt képek (pictura) után összegző résszel zárja a verset vagy versegységet, pl. Csokonai Vitéz Mihály Az estve című versének az emberi egyenlőtlenségről szóló része.

Pictura: festmény, kép (lat.); a leírás egyik változata, verses formájú környezet- és emberábrázolás. Hosszabb költeményekben előkészítő szerepe lehet, a verszárlat csattanóját (sententia) készíti elő; az epigrammaköltészetben kedvelt megoldás a kettős szerkezet használata (pictura-sententia).