Csokonai Vitéz Miháy: A tihanyi Ekhóhoz
A vers szerkezetét a személyiség feltárulkozásának, a fájdalom kifejeződésének folyamata határozza meg.
1–2. vsz.: a megidézés és a saját panasz előadása, létállapotának leírása |
– a 2. vsz. ellentétessége csak felerősíti az állapotrajzot |
3–6. vsz.: folytatása és megerősítése az első résznek |
– az 5. vsz. a magány, társtalanság érzésének legerőteljesebb kifejeződése |
– a 6. vsz. a Lilla-szerelem kudarcának okát tárja fel, a lírai én nem titkoltan még most is gyengéd érzésekkel gondol volt szerelmesére, akit nem hibáztat a történtekért |
7–9. vsz.: a magányba menekülés, a fájdalmas lemondás képe |
– a 7. vsz. háborgás a világ ellen |
– a 8. vsz. a belső vihar fokozódása, a rousseau-i öntudat kifejezése |
– a 9. vsz. az érdem diadala |
10. vsz.: a vers zárlata |
– jövőképében egy olyan világot feltételez, amely a költői érdem elismerését nyilvánvalóvá teszi. Csokonai utópikus feltételezése a jelen értékhiányát még inkább felerősíti. |
A szakaszvégeken álló megkettőzött sorok nem csupán a visszhang szerepjátékának igazolására szolgálnak (Csokonai verse nem is igazi ekhósvers), sokkal inkább érzéseinek szentenciózusságát az ismétlés által megerősítő poétikai eszköz.
A rímképlet: a b a b c c d (d), két jól elkülöníthető egységből, egy keresztrímes és egy párrímes egységből áll. Ha a visszhang-sort nem tekintjük önálló értéknek, akkor a hetedik sor természetesen rímtelen. Erre a feltételezésre azért van mód, mert az eredeti kéziratban nem szerepelt, csupán az énekdallam kívánta a duplázást.
Ekhós vers: olyan versforma, amelyben az ismétlés alakzata mint a fiktív párbeszéd eleme dominál; elnevezését a görög mitológiából ismert nimfáról (Echo) kapta.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
