Byron: Childe Harold búcsúja

Üdv, üdv! – hazámnak partja már

víz kékjén szürke folt,

az éji szél sír, zúg az ár,

a vad sirály sikolt.

Ott túl a nap most űlt el ép,

s míg űzzük őt, nyomon,

zeng búcsuszóm felé s feléd:

jó éjt, szülőhonom!

Pár óra s újra kél a nap,

és hajnalt szűl megint,

s köszöntlek, ég és messzi hab!

De már honom nem int.

Ős csarnokom már puszta rom,

a tűzhely is bedőlt,

a vén sáncot bekúszta gyom,

s kivert kutyám üvölt.

Kis apródom, hej, jöszte csak!

Mit sírsz-ríssz oly nagyon?

Ijeszt a hab, ha zúgva csap,

reszketsz az éj-fagyon?

No, könnyíts már a könnyeken,

hajónk jó, gyors batár,

ily bizton és ily könnyeden

legjobb sólymunk se jár!…

– „Hagyján a szél, attól ki fél?

Hab másszor is dobált,

más bú, mi most szivembe kél,

Sir Childe, ne is csodáld!

De kísér elhagyott apám

s anyácskám képe még,

s nincs kívülök senkim, csupán

Uram te, s fönt az Ég!

Sok szót nem ejte jó apám,

buzgón megálda bár,

de egyre sír és vár reám

Anyácskám, várva vár…” –

– Hű kis cseléd, elég, elég!

Könnyed méltán fakad,

volnék ártatlan, mint te, még,

nem sírnál most magad!

– Hé, jó legényem! mi gyötör?

Sápadt vagy, jöszte csak!

Tán félsz, hogy ránk frank banda tör,

vagy vad szél szirtre csap?…

– „Uram! az élet rongy dolog,

azért nem reszketek,

de hű páromra gondolok,

szinem ezért beteg!

Várad tövén, tópart-tanyán

vár nőm s a kis fiúk,

kérdik: hol jár apánk, anyám?

S jaj, választ ő se tud”…

– Elég, elég! hű vagy s derék,

ha búsulsz, nem csoda,

hajh! én léhább szivet nyerék

s vigan megyek tova!

Én megvetem, bárhogy sohajt,

a csalfa nőnemet,

tudom, új láng szárítja majd

a könnyes, kék szemet!

Tűnt kéjt siratni rest vagyok

s utam bár vészt igér,

csak az fáj, hogy mit itt hagyok,

még egy könnyet sem ér…

Magam vagyok már e kerek

földön s e nagy vizen,

búm senkiért se kesereg,

mint értem senkisem.

Ebem vonít tán még, szegény,

de majd új koncra kap,

s ha egyszer visszatérek én,

lehet: meg is harap.

Hadd lengek hát, bárkám, veled,

hullámvölgyön s hegyen,

mindegy, mily föld partját leled,

csak honom ne legyen!

Üdv! üdv! égkék hullámsereg!

S ha tükrötök unom,

üdv, puszta sík s vad partüreg!

– Jóéjt, szülőhonom!