RöpirataibanBessenyei kulturális, művelődési elképzeléseit programszerűen fogalmazta meg. Magyarságcímű 1772-es röpiratában (a cím magyarnyelvűségként értendő) és a Jámbor szándékban (1781) Magyarország elmaradottságának okát a kultúra, a tudomány és irodalom terén a magyar nyelv fejletlenségében, a modern eredmények, művek magyarra való átültethetetlenségében látja. Legfontosabb célként a magyar nyelveurópai szintre emelését tűzi ki. Meghatározó fontosságúnak tartja az európai szépirodalomfordítását. A szépirodalmi szövegek magyar nyelven való megjelentetése – érvelése szerint – hozzájárul a nyelv fejlődéséhez, csinosodásához, s ennek folyományaként képessé teszi majd a tudományos szövegek befogadására is. (Ennek az irodalomszemléletnek részletesebb kifejtése a Magyar néző című írás.)
Bessenyei nem szorgalmazza az eredetiséget, de álláspontja nem annyira merev, mint Kazinczyé. Saját életművét is jórészt eredeti alkotások alkotják. Érdekes módon Bessenyei nem borúlátó, sőt hangsúlyozza, hogy nyelvünkben megvannak a fejlődés, fejlesztés lehetőségei, akár az egyszerű nép nyelvéből is meg lehet újítani.
A Magyarsággyakran idézett mondata – „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem” – szállóigévé válva a XIX. századi reformpolitikusok, a haladó értelmiség egyik jelszava lett. Hangsúlyozni kell Bessenyei gondolkodásának demokratizmusát is: a társadalmi felemelkedést a kultúra, a művelődés kiterjesztésében látta, úgy gondolta, hogy a fejlődésnek a társadalom minden rétegére ki kell terjednie.
A felvilágosodás szellemében ő is sürgeti a folyóiratok alapítását, terjesztését, a könyvkiadástámogatását, színházak alapítását. A társadalmi jólét, a közjó megvalósítását csak az azt megelőző kulturális felemelkedés teszi lehetővé. Az irodalom, tudomány, művelődés tehát eszköze és feltétele a társadalmi fejlődésnek.
röpirat: szépirodalmi és publicisztikai műfaj; közérdekű tárgyról szóló, rövid terjedelmű írás (pl. Bessenyei György: Magyarság), kiáltvány, manifesztum
szállóige: jelentős személyiség, író vagy gondolkodó híres mondása; a mindennapi kommunikációban az azonos vagy hasonló helyzet felismerésében vagy tudatosításában kap szerepet