Bessenyei György

Bessenyei GyörgyÁgis tragédiája című művének megjelenésétől, 1772-től számítjuk a magyar felvilágosodás és egyben az újkori magyar irodalom kezdetét. Írótársaival egyfajta írócsoportot alakított, akiket együtt magyar testőríróknak nevez az irodalomtörténet. Ehhez a csoporthoz tartozott többek közt Barcsay Ábrahám, Báróczi Sándor.

Élete: és műveiBessenyei György (1747?–1811) Bercelen, Szabolcs megyében született, református nemesi családban. 1755–60 között a sárospataki kollégiumban tanult, majd apja birtokán gazdálkodott. 1765-ben innen került Bécsbe, Mária Terézia nemesi testőrségébe. Nyolc éven át szolgálta a királynőt. Az udvarban ébredt rá önmaga műveletlenségére és hazája kulturális elmaradottságára. Megfeszített munkával igyekezett pótolni tudásbeli hiányosságait. Tanulmányai során felismerte, hogy a polgári nemzetté válás nem választható el a nemzeti művelődés, közműveltség intézményeinek (nemzeti nyelv, nemzeti tudományos társaság, nemzeti irodalom és dráma) létrejöttétől.

Az 1770-es évektől a hazai kultúráért tenni akaró Bessenyei több műfajban is írni kezdett, a literátorságot hivatásának vallva. Művelődéspolitikai gondolatait röpiratokban, tervezetekben,nyíltlevelekben, rövidebb tanulmányokban (Magyarság, 1778; Magyar néző, 1779; Egy magyar társaságiránt való jámbor szándék, 1781; A holmi, 1779) fogalmazta meg. Világos szerkezetű, tömör megfogalmazású, könnyed stílusú röpiratai a műfaj egyik hazai klasszikusává tették. (Holmi címmel mai irodalmunk egyik folyóirata tiszteleg a szerző előtt.)

Írt lírai költeményeket (pl. A Tiszának reggeli gyönyörűsége),filozófiai összegzéseket (A természet világa, 1799; A bihari remete, 1804; Az értelemnek keresése, 1804), számos drámai alkotást (Ágis tragédiája, 1772; Hunyadi László tragédiája, 1772; A filozófus című vígjáték, 1777) és utópikus államregényt (Tarimenes utazása, 1804) is.

Közéleti tevékenysége: 1773-ban saját kérésére megvált a testőrségtől, és a magyar protestánsok ügyvivője lett a királyi udvarnál. A protestáns egyházak hagyományosan a nemzeti értékek őrzői voltak iskoláikban, ám a Ratio Educationis (1777) alapján a magyarországi egyházi iskolák – mint a Habsburg Birodalomban egységesen mindenütt – az állami közoktatás hatáskörébe kerültek. Bessenyei, felvilágosult nézeteivel összhangban a kormány politikájával értett egyet, így szembekerült egyházával. Előbb katolizált, majd idővel a vallással kapcsolatos nézeteit a felvilágosodás deista, felekezetekhez nem kötődő felfogása alakította.

Mária Terézia haláláig az udvarnál viselt hivatalt, de II. József trónra lépte után Bessenyei kegyvesztett lett. 1787-től haláláig Pusztakovácsiban, a Berettyó partján gazdálkodott. Életének ezt a felét a szellemi élet központjaitól távol, elszigetelten töltötte a „bihari remete”. Bár ekkor is számos művet írt, munkáit mégsem próbálta megjelentetni, hiszen már korábban is többször fennakadtak az írásai a cenzúrán.

Hatása: Életművének jelentős hatása volt a magyar felvilágosodás későbbi szerzőire – Csokonai is nagy tisztelettel írt róla –, műveiben olyan fontos problémákat vetett föl, melyek a következő században is a magyar közélet nagy kérdései voltak.