Berzsenyi Dániel (1776–1836) nyugat-dunántúli jómódú középbirtokos nemesi családban született Hetyén (mai neve Egyházashetye). Családjában a hagyományos nemesi élet- és nemzetfelfogásnak megfelelő életformát sajátította el: a gazdálkodás, a családnak élés jól megfért a görög és római klasszikusok tanulmányozásával, a hazafias kötelességtudat nem zárta ki a Habsburg-uralkodók iránti hűséget. Kaerlling Tóbiás: Berzsenyi Dániel

1790–95 között a soproni evangélikus líceum tanulója volt. Nem tanulmányi eredményeivel, hanem testi erejével és féktelen természetével tűnt ki tanulótársai közül. Iskolaéveiben mégis sokat tágult szellemi látóköre a főleg németek lakta polgárosult városban. 1793-ban pár hétre megszökött Sopronból és katonának állt, majd hamar hazament Hetyére. A rá következő évben apja ismét visszavitte Sopronba, ahonnan ismét megszökött, ezúttal anyai nagybátyjához Niklára.

1799-ben megnősült, felesége az akkor 14 éves Dukai Takács Zsuzsanna. Ettől kezdve önállóan gazdálkodott a birtokain, előbb Sömjénben, majd 1804-től Niklán. Gondos, jó gazdálkodó volt, foglalkoztatták a mezőgazdaság általános problémái (A magyarországi mezei szorgalomról). Ekkortájt fedezte föl Kis János (a közeli Kissomlyó evangélikus lelkésze, Kazinczy Ferenc barátja), hogy Berzsenyi versírással foglalkozik. Műveinek első gyűjteményét, hetvenhat verset ő juttatta el Kazinczyhoz 1808-ban, aki válaszában ódák írására biztatta Berzsenyit.

Költeményeit először 1813-ban jelentetik meg nyomtatásban, de már az előző években is levelezési és személyes kapcsolatba kerül a szellemi-irodalmi élet számos fontos egyéniségével: Kazinczy Ferenccel, Vitkovics Mihállyal, Szemere Pállal, Kölcsey Ferenccel. Bár Berzsenyi jól ismerte Kazinczyt, és a pesti triász tagjaival is többször találkozott, s foglalkoztatták a társadalmi, közéleti kérdések, nem volt igazi közéleti ember. A reformkor küzdelmeit inkább kívülről szemlélte, de néhány korabeli politikussal (pl. báró Wesselényi Miklóssal) jó barátságban volt. Politikai nézeteiben alattvalói hűsége, nemesi szemlélete a felvilágosodás eszméivel keveredik, ugyanakkor vívódó, önemésztő, befelé forduló alkata miatt is sok kérdésben eltérő a véleménye a reformerekétől. Napóleont például gyűlölte, Ferenc császárt jó uralkodónak tartotta.

Orosz László: Berzsenyi Dániel, 1976.

Németh László: Berzsenyi, 1938.