A vers tisztelgés a mester előtt. A horatiusi életszemlélet, az arany középszerBerzsenyi-interpretációja: fordítás, idézés és értelmezés.
Berzsenyi kortársai közül többen is (Virág Benedek, Vitkovits Mihály) feldolgozták HoratiusThaliarchushoz című ódáját, Berzsenyi verse azonban ötvözi e verset a Leuconoéhoz című művel is.
A latin költő sztoicizmusában könnyedség, életigenlés van. Horatius arany középút kifejezése egyrészt Arisztotelész etikájához, másrészt az epikureizmushoz kötődik. Magyar követője borongósabb, melankolikusabb, mint mestere.
Berzsenyi versének kezdő szakasza a Horatius-mű parafrázisa: a Soracte hegyből így lesz Kemenes és Ság, a fagyos téli tájból hófúvás, viharos északi szél (Boreas). Míg Berzsenyi kortársai inkább csak a neveket változtatták magyarra, ő az egész versvilágot teszi félelmetessé. Megtartja az eredeti mű beszédhelyzetét (beszélő és megszólított) és nézőpontját. De míg Horatius valóban szól valakihez (a versnek megnevezett megszólítottja van), addig Berzsenyi verse önmegszólító, s hiányzik belőle a beszélő és megszólított viszonya: az idősebb, bölcs barát kedélyes tanácsai, utasításai.
Szólhatna Berzsenyi verse a megidézetthez, vagy lehetne a beszélő maga Horatius, de ezeket az értelmezési lehetőségeket a második szakasz indító sora – „Halljad Flaccus arany lantja mit énekel:” – megszünteti.
A 2. és 3. versszakban Berzsenyi a Horatius-műből idéz, viszonylag pontosan megtartva a Thaliarchushoz logikai menetét, ugyanakkor fölerősödik a borongósság, szomorúság, az idő múlása, az öregedés miatti keserűség. A fiatalság-öregség szembeállítása – ellentétben az eredeti mű életkedvével, vidámságával –, az idilli, játékos szerelem pedig forró szenvedéllyé magasztosul.
A verszárlat idő-metaforája a Leuconoe sorait idézi, s a mű végére kerülve nagyobb nyomatékot kap. Az „élvezd a mát” üzenetből a keserű, lemondó „...míg lehet élj, s örülj” lesz. E verszárlathoz hasonló Berzsenyi másik versének, a Barátomhoz címűnek híres sora is: „Minden órádnak leszakaszd virágát,...”.
A stiláris változtatások, a motívumok és a képek átalakítása, a vers üzenetének a költő saját lelkiségéhez igazítása teszik Berzsenyi művét önálló alkotássá.