Batsányi János: A franciaországi változásokra
A vers 1789-ben született, először a Magyar Museum hasábjain jelent meg. Szellemisége, királyellenessége szemben állt Batsányi akkori foglalkozásával, és a királyi kamara tisztviselőjének felségáruló szavait nem tudták megbocsátani, még Kassát is el kellett hagynia a hatóság zaklatása miatt.
A vers műfaja epigramma, a felvilágosodás költői megnyilvánulásainak egyik legnépszerűbb formája. Az epigramma rövid vers, tömör, szentenciózus nyelve kiválóan megfelelt a röpiratszerű összefoglalásoknak és a didaktikus költői szándéknak egyaránt. Batsányi verse mindössze nyolc sor, de terjedelménél és a költői szándéknál is lényegesen többet képvisel. Annak a forradalmi hevületnek a kivetülése, amely a franciaországi események hatására az európai értelmiségi gondolkodókban egyértelmű lelkesedést váltott ki.
Epigramma: „felirat” (gör.) szóból; disztichonban írt vers; eredetileg sírfeliratok szövege vagy isteneknek szánt épületek falára vésett írás, rövid, tömör, csattanóra épülő vers; a hexameteres sor szerepe az előkészítés volt, az utolsó pentameteresé pedig a csattanó, illetve a lezárás megteremtése; két típusát különböztetjük meg az antik irodalomban: a görög epigramma magasztos tárgyú, patetikus hangvételű dicsőítő költemény; a római vagy latin epigramma ezzel szemben csipkelődő, humoros, néhol szatirikus hangvételű.