A XIX. század első évtizedei az orosz irodalom nagy korszakának kezdete. Az orosz kultúra fejlődését erőteljesen befolyásolta az orosz társadalom Nyugat-Európától eltérő szerkezete és az ortodox (pravoszláv) egyház.

Irodalmi szempontból a Kijevi Nagyfejedelemség korából (X–XIII. század) maradtak fenn értékes művek (bilinák, gesták) és egy hősi ének a XII. századból, az Ének Igor hadáról. Az orosz kultúra fejlődésének, változásainak döntő jelentőségű korszaka Nagy Péter és II. Katalin uralkodásának ideje. I. Péter reformjaival megpróbálta az orosz társadalom fejlődését a „nyugati útra” terelni, s a kultúra terén is a „nyugatosodást” támogatta. II. Katalin műkedvelő író volt, a felvilágosodás kori francia szerzőkkel állt kapcsolatban, Diderot-t kérte fel a cári könyvtár igazgatására.

A felvilágosodás eszméiOroszországba a XVIII. század végén jutottak el a felvilágosodás eszméi, s a különféle nemesi társaságokban, a lassan kialakuló értelmiségben gyökeret vertek a haladó szellemű gondolatok. Irodalmi körök, szalonok jöttek létre, s a XIX. században már politikai mozgalmak szerveződtek (pl. a dekabrista mozgalom). A Nagy Péter-i fellendülést és II. Katalin korát nem követte társadalmi, gazdasági átrendeződés, az orosz társadalmi hagyományok (a cár kultusza, az egyház hatalma) erősen tartották magukat. Oroszországban értelmiséginek lenni sokszor egyet jelentett az emigrációval vagy a száműzetéssel, számtalan írót, költőt száműztek Szibériába vagy a Kaukázusba. A művészi pálya és a politizálás – még ha csak vitákat, elméletek hangoztatását jelentette is – veszélyes foglalkozásnak számított.

Nemesi értelmiség Az orosz művész a társadalmi állapotok következtében nem polgár, hanem arisztokrata vagy nemesi értelmiségi. Miként Magyarországon vagy Lengyelországban, az európaiság, a polgárosodás első képviselői Oroszországban is a nemesség soraiból kerülnek ki. Az értelmiség egy része elutasítja a polgári eszményeket, s csak a kultúra terén szeretné europanizálni Oroszországot; másik része viszont radikális forradalmi eszméket hirdet. Az orosz társadalom konvenciói, a hagyományok végtelen tisztelete, a vallás hatása, a patriarchális viszonyok (férfi–nő, úr– szolga) néha még a forradalmár művészek világában is megtalálhatóak, tehát az új eszméket, irányzatokat a legtöbb orosz művész, gondolkodó átértelmezi, oroszosítja.

Török Endre: Az orosz irodalom a XIX.században, 1970