J.I.Geitman: Puskin Alekszandr Szergejevics Puskin (1799–1837) az orosz nemzeti irodalom megteremtője. Mindhárom műnemben s számtalan műfajban alkotott. Főnemesi családból származott, dédapja Nagy Péter afrikai származású kegyence volt. Pályafutását a Ruszlán és Ludmilla című verses mesével (1820) kezdte, melynek hasonló szerepe van az orosz irodalomban, mint PetőfiJánosvitézének a magyar irodalomban.

A kaukázusi fogoly Mivel a dekabristákkal állt kapcsolatban, sokszor összeütközésbe került a hatalommal, állandóan figyelték, műveit cenzúrázták. Politikai radikalizmusa, lázadó hangú versei miatt I. Sándor cár a Kaukázusba száműzte 1820-ban. Itt születtek az ún. déli elbeszélő költeményei: A kaukázusi fogoly, A bahcsiszeráji szökőkútés aCigányok (1823–24). Puskin a száműzetés alatt beutazta egész Dél-Oroszországot, a Kaukázust és a Krím félszigetet. A kaukázusi fogoly az utazások élményeiről szól, erős byroni hatást mutat. Puskinnak példaképe volt az angol költő; romantikus tájképeiben, stílusában, formai megoldásain érezni a Byron-hatást, csakúgy, mint jellemeiben és a kiábrándultságélményben.

Cigányok című költeményének hőse, Aleko is kiábrándult, helyét nem találó ember. E művében már a rousseau-izmus tézisei (pl. a „természetes ember”) is felbukkannak. Az Anyeginben sajátos módon tiszteleg mestere előtt: a főhős szobájának falát Byron képe díszít.

Jurij Lotman: Puskin, 1987

Németh László: Puskin, Gondolat Kiadó, Bp., 1967

A.I. Gesszen: Így élt Puskin, Móra Könyvkiadó, Bp., 1976

Belinszkij Visszarion: Puskinról, Lermontovról, Gogolról. Magyar Helikon, 1979