A preromantika

A költészetben is megindult a lassú átalakulási folyamat, amely elvezetett a klasszicista hagyományokat felváltó átmeneti korhoz, a preromantikához. Ennek egyik jellegzetes megnyilvánulása a népköltészet felfedezése, a népköltészeti alkotások jelentőségének felértékelődése volt.

Elsőként James Macpherson (e. mekfőszon, 1736–1796) „hamisítása” hívta fel a figyelmet a irodalmi ízlés megváltozására. Macpherson azt állította, hogy a Skót Felföldön gyűjtött verseket gael nyelvből maga fordította angolra, azonban kétség sem férhet ahhoz, hogy az 1760-ban megjelent, 15 verset tartalmazó kötet irodalmi hamisítvány. A kiadvány rövid idő alatt rendkívüli népszerűségre tett szert, még az sem ártott neki, hogy közben Samuel Johnson kiderítette a hamisítás tényét. A szerző nem tudta bemutatni a művek eredeti gael változatát, ezért a nyolcvanas években újabb irodalmi hamisításként maga fordította vissza, illetve rekonstruálta a szövegeket.

Ossziáni költeményekMacpherson ontotta magából az ossziáni verseket. 1765-ben gyűjteményes kötetben adta ki Ossziáni költeményeit. Macpherson szerint a IV. század táján élt kelta bárd, Osszián műveit a szájhagyomány őrizte meg az elmúlt másfél évezredben.

Az ossziáni költemények hatása az angol és az európai irodalomra egyaránt nagy volt. Burns (e. bőrnsz), Blake (e. blék), Coleridge (e. koulridzs) és az angol romantika nagy nemzedékének tagjai, Byron (e. bájron) és Keats (e. kítsz) egyaránt lelkesedett értük. Goethe a Wertherben a derűs homéroszi világot felváltó ossziáni énekeket olvastatta hősével. Macpherson művének első fordítója Kazinczy Ferenc volt. Az epikus hitelesség kérdésére sokat adó Arany János is tisztelője volt, aki Goethéhez hasonlóan egyenrangúnak tekintette a két „ősi költőt”, Homéroszt és Ossziánt (l. Ősszelcímű költemény).

James Macpherson