A vers motívumai túl a életrajzi utalásokon egy magasabb szintű problémát formáznak, a kétféle lehetőség között őrlődő költői ént. Aranyra jellemző ez a fél utat bejáró költői meditáció. A végső pihenés, a halál vagy a további küzdés, a mandátum vállalása közti űrt hidalja át a költemény. Arany tematikusan végigtekint az életén, és az el nem ért boldogság lehetőségeit veszi számba. Fontos szerepet kap az élet leélésében és a mégis elmulasztott alkalmak felelevenítésében a fa-gyümölcs kép.

„És midőn a kéjek zöld lugosba híttak,

Ezt sugá valami: hosszu pálya vár még.”

Arany a záró sorokban foglalja össze dilemmáját a megpihenés és a továbbhaladás között. Szemléletmódja panteisztikus..