Arany epikus tervei között szerepelt egy hun tárgyú eposz, illetve hun trilógiamegírása. 1852–53-ban fogott hozzá a téma kidolgozásához. A Csabakirályfiból csak néhány szakasznyi töredék készült el. 1855–56-ban újra próbálkozott, de a munkát ismét félbehagyta. Végül 1863-ban megszületett a Buda halála, a trilógia első és egyetlen befejezett része.

A trilógia cselekményét és felépítését az író az 50-es években az alábbiakban foglalta össze: „A körülményekben rejlő végzetesség által, melyet Detre ármánya elősegít, Etele oda sodortatik, hogy bátyját, Budát megöli. – Nagy tulajdonai s a látszó igazság bocsánatot nyernek neki a népnél, de az isteni nemesis ily könnyen ki nem engesztelhető. Jóslatot kap, hogy birodalma el fog enyészni, de az a fia, kit még nem ismer, helyreállítja újra.”

A Buda halála műfaja nehezen meghatározható, összetett, kevert műfajúság jellemzi. Egyrészt eposz, tervezetében megfelel az eposzi követelményeknek. Verselése nem hexameter, az ütemhangsúlyos ritmus és a rímes időmértékes sorok keveredése a szimultán verseléssel (a négyütemű 12-es sorokba időnként choriambusok kerültek). A lassú epikus sorok megfelelő előadásmódot biztosítanak a történetnek. Másrészt elbeszélő költeményre utaló jegyeket találhatunk benne, a cselekmény mögött meghúzódó elvont jelentés inkább a lélektani regényekre jellemző eszközöket kínálja fel. Hangvételében pedig balladisztikus. Az Előhang önálló lírai költemény, A lejtőn változataként is olvasható, mint ahogy számos más helyen is felfedezhetők lírai betétek a történetben. A líraiság megfigyelhető a költői képalkotásban, a nyelvben és a metaforikus felépítésben is.

A Buda halála aktuális üzenettel is rendelkezett a maga korában. „A belső egyenetlenség, széthúzások, a vezetők önérdekű viszálykodásai és hibás döntései kihatnak egy egész nép sorsára.”

A szabadságharc elvesztése után a felelősség kérdésében Kemény Zsigmondéhoz hasonló a költő álláspontja. A vereség elsősorban a vezetők lelkét terheli, akik helytelenül mérték fel a rendelkezésre álló erőket és a megteendő utat. A kritikus látásmód komor hangulatú művet eredményezett.

nemezis: büntetés, bosszúállás

szimultán ritmus: olyan versritmus, amely egyidejűleg két verselési rendszerben is érzékelhető