Az Ágnes asszony a nagykőrösi balladák sorába tartozik. 1853-ban keletkezett. A téma népi élettényeken nyugszik, a megoldás lírai jellegű.

A mű lélektani ballada. Középpontjában a bűn és bűnhődés kérdése áll. A bűn elkövetése és annak következménye az emberi lélekre hat. A lelkiismeret elől menekülni képtelen személyiség megőrülésének útját kíséri nyomon a történet. A büntetés igazi súlya nem a törvény által kiszabható megpróbáltatás, hanem a kitörölhetetlen emlékezet gyötrelme.

Ágnes asszony története hétköznapi bűnügyi történet. A balladai szaggatott és kihagyásos történetelmesélési technika következménye, hogy csak utalásokból tudhatjuk meg Ágnes asszony férjének meggyilkoltatását. Ez az ún. „balladai homály” eredményezi, hogy nem a gyilkosság, hanem annak következménye lesz a történet lényege.

AzÁgnes asszony keretes szerkezetű ballada. Az első és utolsó versszak alakváltozata az eltelt időt érzékelteti, s egyben a bűnös lélek végtelen szenvedésének bizonyítéka.

A szakaszokat lezáró refrén bibliai fordulat, Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt második leveléből való.

A ballada három jól elkülöníthető egységből áll. Az 1–4. versszak in medias res kalauzol a történetbe. Nem ismerjük Ágnes asszonyt fiatal korában, nem ismerjük házasságának történetét, nem ismerjük viszonyát a szeretőjével. Mindezek azonban nem is fontosak.

Ágnes asszony félőrülten lepedőjét mossa a patakban, a gyilkosság már megesett. A címszereplő szerepe azonban nem tisztázott. A következő nagyobb egység, a 5–19. versszak a börtön és a bíróság eseményeinek összefoglalása. A felvezetésben a börtönében magányosan elzárva szenvedő Ágnes asszony elborulásának lehetünk tanúi (5–7. vsz.). Retteg a sötétségtől, mely a gyilkosság eseményeit vetíti szeme elé. Úgy próbál úrrá lenni zavarodottságán, hogy görcsösen kapaszkodik a börtön ablakán beszűrődő fénysugárba, amely távol tartja tőle rémlátomásait.

A bírósági tárgyalás leírása a való világ és a lélek törvényeinek összeütközéséről ad számot (8–17. vsz.). A vád gyilkosságban való részvétel. A korábbi homályos utalások most megvilágosodnak. Ágnes asszony szeretője megölte férjét, s most ellene vall. A gyilkos büntetése halál, Ágnes asszony börtönben fog raboskodni élete végéig. Az ítélet megdöbbentő hatása fordulatot hoz a balladában. A 16–17. versszak már az elme elborulásának állapotáról szól:

„Méltóságos nagy uraim!

/…/

Sürgető munkám van otthon,”

„Mocsok esett lepedőmön,

Ki kell a vérfoltot vennem!”

Ösztönös menekülési vágya ölt testet a lepedő mosásában, hisz úgy gondolja, hogy a vérfolt eltüntetése egyben a bűn eltüntetése is. Ez az önmagára erőszakolt „félreértés” és a valóság ütközik össze lelkében. Ez vezet teljes megháborodásához.

A ballada lélekábrázoló vonulata ettől fogva megerősödik, a büntetés/ítélet megváltoztatása is ennek tükrében érthető.

A 18–19. vsz. a bíróság magatartásának megváltozását mutatja. Nyilvánvaló, hogy a megbomlott elméjű tettestárs büntetése már nem a földi igazságszolgáltatás kezében van. A bűnhődést maga az emberi lélek szabta ki. Bár morálisan és a törvény szerint egyaránt bűnös Ágnes, megvetés helyett inkább szánalmat érezhetünk iránta.

A ballada záró egysége (20–26. vsz.) újra falusi környezetben mutatja a lepedőjét mosó Ágnes asszonyt. A bűnhődés végtelen idejét érzékeltei az évszakok múlásának leírása.

Az Ágnes asszony kettős verselésű ballada. Az ötsoros strófák első négy sora ütemhangsúlyos (magyaros) verselésű. A sorok félrímes felező nyolcasok. A refrén időmértékes ritmusú, rímtelen verssor. A kilenc szótagos sor jambikus lejtésű, uralkodó verslába az anapesztus.