(1792-1822): kiváló angol forradalmi költő, a világirodalom nagy lírikusa. Birtokos családban született, nagy vagyon várományosaként. Forradalmi ateista nézetei miatt azonban, melyeket már oxfordi egyetemista korában nyíltan hirdetett (Az istentagadás szükségességéről), szembekerült osztályával, az egyetemről kitiltották, és apja kitagadta. Ez utóbbihoz hozzájárult rangon alul kötött első házassága is. Második felesége W. Godwin író leánya volt. A munkásságát és személyét érintő támadások miatt 1818-ban végleg elhagyta Angliát. Svájcban és Olaszországban barátság fűzte Byronhoz. Csónakkirándulás közben a viharos tengerben lelte halálát. Költészetében kifejezte mindenekelőtt a mindenfajta elnyomás, zsarnokság, lelki sötétség, társadalmi előítélet elleni gyűlöletet és tiltakozást, az ember felszabadításának és felemelésének követelését. Ezek a gondolatok nyertek határozott és követelő formát a néphez szóló, forr. -i lendületű dalaiban (Dal Anglia férfiaihoz), de ezek az alapeszméi elvontabb jellegű, sejtelmes, finom költői hangulatokat idéző költői műveinek is; a babonák, a misztikum ellen fordul (Mab királynő), a közösség megtartó erejét mutatja meg (Alastor), az ember felszabadulását, jobb életének reményét és lehetőségét hirdeti (Az Izlám lázadása, Hellasz). A Cenciek c. drámája szenvedélyes vádirat a zsarnokság, elsősorban az egyház igája ellen. A szabadságvágynak a világirodalom -ban egyik legizzóbb vallomása a Prometheus. Művészi fejlődése csúcsát lírája jelenti, melyben a gondolat szárnyalását tökéletes zeneiséggel egyesítette (Óda a nyugati szélhez, A pacsirtához, A felhő stb.).
