Miként a francia eseményekben, az európai mozgalmakban is óriási a szerepe az irodalomnak, művészeteknek. Az egyre inkább tért nyerő sajtó az irodalom terjesztésének új távlatait jelentette (még szélesebb rétegekhez lehetett eljutni általa), a művelődés természetes igénnyé válása – szalonok, színházak, irodalmi kávéházak – új motívumokkal gazdagította művész és közönség kapcsolatát: a művészet az élet részévé, valóban embert formáló erővé vált.

A romantikus művész kétségek között vergődik, mert érzi felelőssége nagyságát, ugyanakkor mint ember nem feltétlenül képes küldetése teljesítésére. Ez az egyik oka a befelé fordulásnak. A másik ok társadalmi: a társadalmi problémákkal (szegénység, háborúk stb.) szembesülő művész az egyre átláthatatlanabbá váló világban érzi, hogy az ideák (szabadság, egyenlőség) megvalósulása helyett a világ egészen más irányba fejlődik, az embereket az új mammon, a pénz keríti hatalmába, s ezekkel a művészet és a tudás ereje kevésnek bizonyul. (Petőfi SándorAz apostol című művének híres szőlőszem-metaforája gyönyörűen fejezi ki a romantikus költő válságos helyzetét.) Ezért válik a romantika művészetében fontos kérdéssé az érték ésaz idő.

A pénz mint értékmérő természeténél fogva eredményezi a hagyományos (etikai, társadalmi, művészi) értékek megkérdőjelezését, s a pénz hatalma vezet a polgári társadalom mély válságához is.

A tér és idő viszonyai is átértékelődtek. A világ kitárult, fölfedezték az utolsó, addig ismeretlen földrészt is, ugyanakkor a térbeli távolságok – a technikai vívmányoknak (gőzhajózás, vasút) köszönhetően – lerövidültek, a távíró feltalálása pedig az időbeli távolságot hidalta át. A távlatok megnövekedése, a gyorsuló élettempó, a polgári létből fakadó jelenidejűség és az emberi élet behatároltságának, ellentéte vezet a romantikában az idő kérdéseihez, a valóságos idő, a történelmi idő, a belső idő problémáihoz (pl. időszembesítővers), filozofikus kérdésfeltevésekhez, érték és idő összekapcsolásához. Ezek a motívumok a XIX–XX. század fordulójának irodalmában válnak ismét lényegi kérdéssé.

mammon: bálványként imádott pénz, gazdagság

vátesz: jós, látnok; költői szerep, póz; a XIX-XX. század költői gyakran helyezkednek a látnok szerepébe (pl. Petőfi, Vörösmarty, Ady váteszes versei)