A ballada, a középkorban létrejött lírai műfaj, a dal egyik formája. Jellemzője, hogy három verszak után ugyanaz a versszak (refrén) megismétlődik. Eredetileg énekelték, táncok kíséretére szolgált. Három balladai műfajt különböztethetünk meg, melyek a népballada, vígballada és műballada.

(gör): önálló dallamvezetésű szólamokon alapuló többszólamúság.

A népköltészet körébe tartozó ballada. A középkor végén jelent meg, a legrégibb feljegyzések a 15. századból valók. Csak énekelt formában élt, csoportos énekben éppúgy, mint külön előadók ajkán. Gyakori formai vonása a sor- és versszakismétlés; sajátos balladai formája az ismétlésnek a strófaismétlő szerkezet: egy teljes versszak ismétlődik olyképpen, hogy a balladai cselekmény menetét egy-egy szó, részlet v. név felcserélése adja. A ballada Európa közös népköltési műfaja: témái, stílussajátságai a nemzeti határokon túl terjednek (a többszörös szeretőgyilkos története pl. 13 nemzeti nyelven ismeretes); terjedelemben, hangnemben a lírai és drámai elemek jellegére nézve különbségek is vannak az egyes nemzeti balladatípusokban (a skandináv balladákban pl. sok a hősi-tündéries elem). A népballadák iránti érdeklődés a romantika korában bontakozott ki legerősebben.

Apostol. Mestersége a sátorkészítés. Kezdetben a keresztények üldözője, majd, miután Krisztus megjelent előtte, a keresztény vallás buzgó terjesztője lett.

Arany János (1817-1882) költő nagykőrösi balladái közül az egyik legismertebb lélektani alkotása az Ágnes asszony, melyben az őrület határán levő Ágnes asszony bűnhődését írja le a szerző