A XX. század irodalomelméletei a népköltészet és műköltészet mellett a költészet harmadik ágaként, területeként említik a közköltészetet. A közköltészet az irodalomnak azon szintje, melybe mindazon irodalmi alkotások beletartoznak, amelyek irodalomként kerültek a befogadó elé, de nem váltak részévé az irodalmi kánonnak, nem kerültek be az irodalomtörténetbe s persze a néphagyományba sem. Ez az a része az irodalomnak, mely leginkább megfelel egy-egy korszak közízlésének, divatjának és az adott korszak társadalmi igényeinek (pl. slágerszövegek, az ún. ponyvairodalom, szerelmes füzetek, viccek, kabarétréfák). A közköltészet szerzői, alkotói sokszor ismert, híres emberek, koruk népszerű alkotói, de az utókor viszonylag gyorsan elfelejti őket is, műveiket is.