Szerb Antal találó mondása szerint Ányos Pál (1756–1784) „költészete csupa sírhalom, nyögés, sóhajtás a halavány hold alatt”. Költészetének meghatározó élménye avesztett szerelem fájdalma (Egy elenyésző rózsához, A lenyugvó naphoz), általános lehangoltság, melankólia a környezet idegensége miatt, a magány és kirekesztettség érzésének keserűsége és a politika. Kalapos király című verses röpirata a magyar nemesi ellenállás irodalmának egyik legélesebben megfogalmazott kritikája az alkotmánysértő II. József ellen. A máig is használatos gúnyos állandó jelző: kalapos király, az ő kifejezése. Ányos vezeti be a magyar irodalomba a látomásokat (Egy boldogtalannak panaszai a halavány holdnál, 1780), a romantika kedvelt költői megoldását. A Gyöngyösi-féle négyes rímű 12 szótagos verseléstől fejlődik költészete a 7 és 8 szótagból álló pár- vagy keresztrímes dalformáig. Tehetségét és teljesítményét kortársi elismerés övezte, Bessenyei neki szánta az Akadémia titkári tisztét. Műveit, kb. negyven költeményt és valamivel több verses levelet Batsányi János rendezte sajtó alá.

Bíró Ferenc: Az érzékenység poétája-Ányos Pál, Balassi Kiadó, Bp., 1995 (In:Bíró Ferenc: A felvilágosodás korának magyar irodalma).