A magyar felvilágosodás költészetének meghatározó irányzata a klasszicizmus mellett a szentimentalizmus. Az irányzat legfőbb újdonsága s érdeme, hogy természetkultuszával és az emberi érzelmek elmélyült ábrázolásával gazdagította az irodalmat. Szerepe előkészítő jellegű: romkultusza, az ősi és népi hagyományok felélesztésére irányuló törekvése kapcsolatban állt a nemzetébresztő múltidézéssel is, amely a romantika egyik fő törekvése lesz majd a XIX. században.

A szentimentalizmus érzelmi lázadása a feudalizmus megmerevedett erkölcsi-etikai moráljával szemben az egyén jogát és a személyiség szabad kibontakozását hirdette meg. Természettisztelete és természetkultusza elsősorban a városiasodás és a polgári fejlődés negatív hatásai ellen való tiltakozás. A természetes és a természeti lét a romlott civilizációval szemben az egyén egyetlen tiszta életformája. Rousseau filozófiája áttételesen tehát két irányba is mutat. A „vissza a természethez” sokat idézett mondása egyszerre jelenti a természetes létforma igényét és a túlcivilizált társadalom megtagadását, illetve a „régi-új”, a társadalmi szerződésben megfogalmazott életforma utáni vágyat. Így válhatott később a Rousseau-követők száján az elsősorban filozófiai tartalom politikai törekvéssé.

A francia hatások mellett természetesen befolyásolta a magyar szentimentalista költészetet a németidillköltészet is. A divatos német szerzők magyarra fordítása serkentőleg hatott az irányzat magyarországi kialakulására és fejlődésére.

A magyar költészet szentimentalista irányzatának első képviselői Ányos Pál, Dayka Gábor voltak.

Szentimentalizmus: a felvilágosodás művészeti irányzata; nagyfokú érzelmesség és érzékenység jellemzi, az irracionális szféra előtérbe kerülése készíti elő a romantika korát; a XVIII. század második felének a klasszicista ízléssel szembeforduló az érzelmek felszabadulását hirdető irányzata; legfőbb irodalmi képviselői: Richardson (Pamela), Sterne (Szentimentálisutazás), Rousseau (Új Héloïse), Goethe (Werther szerelme és halála), Kármán József (Fanni hagyományai), Dayka Gábor és Csokonai költeményeinek egy része.

Wéber Antal: A magyar szentimentalizmus néhány sajátossága, Gondolat Kiadó, Bp., 1971 (In:Wéber Antal: A szentimentalizmus).