A felvilágosodás kibontakozó eszmerendszere Európa középső és keleti felében időben eltérő és tendenciájában is rendkívül sokszínű képet mutat. Ennek egyik fő oka e területek különböző társadalmi és politikai helyzete. A közép-európai országokban megmerevedő feudális gazdasági és társadalmi berendezkedés modernizálása a polgárság hiányában a nemesi társadalom szabad szellemű nemzedékének feladatául jutott. A polgári haladáseszméjének felkarolása tehát paradox módon a nemesség célkitűzésévé vált. Szerb Antal a Magyar irodalomtörténet című művében a magyar felvilágosodás megindulását a főúri felvilágosodás cím alatt kezdi tárgyalni. Az alkotók nemesi származású írók, a közönség is innen verbuválódik(„Nemes írók, nemes olvasók kora”).

A szellemi megújulás első képviselői a kultúra megújításán is munkálkodtak. Elsőként a magyar nyelv pallérozását, művelését, a modern tudomány és a művészetek kifejezésére alkalmassá tételét tűzték ki célul. A nemzeti kultúra kibontakozásához szükségszerűen társult a nemzeti nyelv fejlesztése. A felvilágosodás általános és egyetemes eszmerendszeréhez így kapcsolódhatott egy sajátos nemzeti probléma.

Bíró Ferenc: A felvilágosodás korának magyar irodalma, Balassi Kiadó, Bp., 1995