A francia romantika fejedelme, a francia irodalom legnagyobb hatású alakja Victor Hugo (e. ügó, 1802–1885) 1802. február 26-án született Besançonban. Apja Napóleon hadseregének tábornoka volt, anyja, aki egyedül nevelte gyermekeit, katolikus és királypárti családból származott.

1822-ben jelent meg első verseskötete (Ódák és egyéb költemények). Első regénye egy a kor divatjának megfelelő rémregény (Izlandi Han).

1827-re készült el Cromwell című hatezer soros drámája, ennek előszavában esztétikai nézeteit is kifejti. A klasszicizmussal szemben a műfajok és hangnemek keveredése mellett tör lándzsát. Ez pedig a romantikus esztétikai elvek egyike.

1829-ben jelent meg Keleti képek című verseskötete, majd újra drámákat írt. 1830-ban mutatták be korszakos jelentőségű drámáját, az Hernanit (e. ernani). Már a romantikusok vezéreként publikálta első jelentős regényét, A párizsi Notre-Dame címűt.

1841-ben az Akadémia tagja lett. Az 1848-as forradalom idején képviselővé választották. Bonaparte Lajos hatalomra kerülése után emigrációba vonult, előbb Brüsszelben, majd angol fennhatóság alá tartozó szigeteken élt. 1862-ben készült el Nyomorultak című regénye. Az emigráció évei alatt írta A tenger munkásai (1862) és A nevető ember (1869) című regényeit is.

1870. szeptember 2-án, a köztársaság kikiáltásának másnapján érkezett vissza Párizsba. Tagja lett a nemzetgyűlésnek, de később mégis elhagyta a fővárost, és csak 1873-ban tért vissza végleg. 1874-ben készült el utolsó regénye, az 1793, vagy a polgári háború című, amely a jakobinus diktatúra időszakában játszódik. Két évvel később szenátorrá választották.

Utolsó éveiben hatalmas megbecsülésnek örvendett, 80. születésnapját ünnepségsorozattal tették emlékezetessé. Victor Hugo 1885. május 22-én halt meg, a Panthéonban temették el.